Kezdőlap / Állatok / Rovarok / A botsáska

A botsáska

Sokan idegenkednek a rovaroktól, és inkább irtják, mint házi kedvencként tartják őket. Ez a legtöbb faj esetén jogos, de a botsáska a kevés kivétel közé tartozik. Több fajtájuk egyáltalán nem visszataszító, inkább vicces.
Valójában nem is sáskák, külön rendet alkotnak. Kb. 2500 fajukat ismerik, de ennél több, még azonosítatlan faj élhet. Ebbe a családba tartoznak a vándorlevél-félék is, közös tulajdonságuk a tökéletes álcázó képesség. A botsáskák szabadon leginkább a trópusokon, de melegebb mérsékelt éghajlat alatt is élnek. Többségük jellemzően növényevő, és éjszakai állat. Bizonyos fajok színváltoztatásra is képesek. Veszélyben megmerevednek, és nem lehet őket megkülönböztetni egy ágacskától. Legtöbb fajuknál a szaporodáshoz a nősténynek nincs szüksége hímre, a peték megtermékenyítés nélkül is kifejlődnek. Ezért a természetben is sokkal kevesebb hímállat él, mint nőstény. A petéből kibújó állatka már olyan mint a mamája, csak piciben. Növekedése nem fokozatos, minden vedlés után nagyobb lesz. Ha egy rovarevő madár megragadja, a botsáska öncsonkítást hajt végre, egyik lábát, vagy csápját egyszerűen eldobja, amely később ki is nőhet. A Földön talált legnagyobb méretű rovar egy Borneóról származó botsáska, amely 57 cm hosszú volt.
Aki úgy dönt, hogy szívesen vállalkozna tartására, nem lesz nehéz dolga, különösen ha a bengáli botsáskát választja, mert rendkívül szívós. Elhelyezésére a legmegfelelőbb egy magas /40-45 cm-es/ üvegedény, vagy akvárium, az alján tőzeggel, kaviccsal. Az edény nyílását be kell fedni, de úgy, hogy elegendő levegő jusson a rovarnak. Érdemes beletenni ágakat amelyeken tud sétálni, természetesen lehet közte olyan ág amelynek levele eleségül is szolgál. Leginkább a rózsaféléket kedvelik, vagy a ritkább babérmeggyet, de érdemes többféle levéllel próbálkozni. Lehetőleg meleg, 23-25 C fokos helyen tartsuk őket, és időnként párásítani kell, kevés víz bespriccelésével. Ezek után már megfigyelhetjük ügyes mozgásukat, amelyben az sem gátolja őket, ha néhány lábukat elveszítik, és 6 helyett esetleg 3-mal, 4-gyel kell tornázniuk. Érdekes, hogy néha alaposan szemügyre kell venni az akváriumot, hogy megkülönböztessük a sáskát az ágaktól. Az is különös élményt nyújhat, ha sikerül végignézni az állat vedlését, és egy elhasznált „ruhából” egy nagyobb, fényesebb, esetleg teljes számú végtaggal rendelkező botsáska bújik elő.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Euszocializáció a rovartársadalomban

A közönséges lódarázs (Vespa crabro), a méhek (Apis mellifica), a társas darazsakhoz, a hangyákhoz vagy …

Leave a Reply