A politikai szabadságjogoknak a többi kelet-közép-európai államnál nagyobb mértékű csehszlovákiai érvényesülése a magyar kisebbség számára is lehetővé tette a pártpolitikai szerveződést. Az 1920-ban létrehozott Országos Keresztényszocialista Párt, illetve az Országos Magyar Kisgazda Párt (későbbi neve: Magyar Nemzeti Párt) képviselői ellenzéki politizálással
szabadságjog próbáltak érvényt szerezni az 1920. évi csehszlovákiai alkotmánytörvényekben rögzített kisebbségi jogoknak.
A fiatal kisebbségi magyar nemzedéknek a cserkészmozgalomban, illetve az egyetemi klubokban szerveződő csoportjai, az ún. újarcú magyarok, Balogh Edgár vezetésével 1929-ben megalakították a Sarló mozgalmat, amely a Duna-völgyi népek összefogására épülő magyar politikai alternatíva kidolgozását sürgette. A harmincas évek elején azonban a az önrendelkezést egyedül támogató csehszlovák kommunista pártba sodródva a Sarló mozgalom rövid időn belül elveszítette befolyását.
A két ellenzéki magyar kisebbségi párt 1936-ban Egyesült Magyar Párt néven fuzionált és Esterházy János, illetve Szüllő Géza vezetésével arra törekedett, hogy az egyre feszültebbé vált szlovák, illetve német kérdés rendezésével párhuzamosan a magyar kisebbség minél teljesebb autonómiához jusson.
A Milan Hodza miniszterelnök, illetve Edvard Benes köztársasági elnök által felkínált nemzetiségi statútum-tervezet azonban végzetesen megkésett: Hitler agresszív fellépése nyomán az 1938. szeptember 30-i négyhatalmi müncheni szerződéssel, illetve az 1938. november 2-i első bécsi döntéssel Csehszlovákia elveszítette német és magyar többségű területeit. Közben a szlovákok október 6-i zsolnai határozatukkal egyoldalúan kihirdették autonómiájuk megvalósítását.
Címkékbéke csehszlovákia fejlődés Gazdaság kisebbségek magyar mozgalom román sarló szerződés történelem
Ezt mindenképpen olvasd el!
Tenochtitlán kettős piramisa
Az aztékok fővárosának, Tenochtitlán varosának története körülbelül 10 000 évre nyúlik vissza, amikor a Mexikói-öböl …