LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A keresztény vallás gondolatai között megtaláljuk mindazokat az alapvető tanokat, amelyekkel már a régi vallásokban is találkoztunk:
A háromszoros Logosz itt is hármasságként jelenik meg. Az első Logosz, minden élet forrása, az Atya. A természete szerint kettős, második Logosz a Fiú, az Isten-ember. A harmadik Logosz a teremtő intellektus, a Szentlélek. Utánuk azonban nem számtalan kisebb isten következik, akik az embereket a gyakorlati életükben kísérik, hanem segítő arkangyalok és angyalok.
Az a megfogalmazás, miszerint „Isten a maga képére teremtette az embert”, és ezért az ember a lénye alapján ugyancsak hármasságot alkot, a szellem, a lélek és a test hármasságát, teljesen megfelel a hindu felfogásnak. Az újjászületés ekkoriban általánosan elfogadott tanát az újtestamentum is tényként kezeli, és nem magyarázza tovább.
A kereszt, a kereszténység jelképe, ugyancsak egyetemes filozófiai szimbólum, amely Mexikóban, Indiában és Tibetben is megtalálható, és mind az egyiptomi, mind a hindu jelképrendszerben általánosan ismert. A kereszt, mint jelkép, a régi Görögország szent misztériumainak a részét is alkotja. Mindez arra mutat, hogy az Ősi Bölcsesség tanai a maguk egyetemes, szimbolikus nyelvén minden fontos vallási rendszerben fennmaradtak.
A Nap, a Hold és a kereszt egyfajta jelkép-hármasságot alkot, amely minden esetben az apára, az anyára és a fiúra utal: a kozmikus Szellemre, a kozmikus anyagra és a látható világegyetemre, amely az apa és az anya kölcsönhatásából születik meg. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kereszt két szára a szellemet és az anyagot jelképezi, és e két vonal kereszteződése a két elem egyesülésére vagy kölcsönhatására utal, amelynek hatására kialakul a látható forma.
