Kezdőlap / Állatok / Hüllők / A Kis-ázsiai törpesikló, a Kámzsás sikló és a Macskakígyó

A Kis-ázsiai törpesikló, a Kámzsás sikló és a Macskakígyó

Kis-ázsiai törpesikló Eirenis modestus
Jegyei: termete kicsiny, de szeme nagy, feje alig határolódik el a nyaktól. Háta és oldala többnyire egyszínű világosbarna, szürkésbarna vagy rőtes homokszínű, ritkán sötéten foltos. Hasa piszkosfehér vagy sárgás. A test színeivel erős kontrasztot képez a fekete fejmintázat. Teljes hossza 50-60 cm.
Elterjedése: az Égei-tenger szigetein, Törökország európai részén és Nyugat-Ázsiában fordul elő.
Élőhelye: a száraz vagy néhol az üdébb. köves, cserjékkel benőtt, napos síkságok és lejtők 1800 m-ig.
Életmódja: mivel élőhelyén gyakran nagy a forróság, nappal általában kövek alatt vagy üregekben rejtőzik. Tápláléka: elsősorban rovarok, néha kisebb gyíkok (köztük szkinkek) is.

Kámzsás sikló Macroprotodon cucullatus
Jegyei: kis növésű, de izmos testű sikló, feje lapos, testpikkelyei simák, szembogara ovális. Felül világosszürke, barnás vagy vörhenyes, többnyire hosszanti sorokba rendeződött pettyekkel. Tarkóján fekete gallért visel. Hasa sárgás, rózsaszínű vagy vöröses, fekete keresztfoltokkal, amelyek sakktáblaszerű vagy csíkos mintát adnak ki. Testhossza 50-65 cm. Elterjedése: az Ibériai-félsziget déli része, a Baleár-szigetek, Lampedusa; honos még Marokkótól Izraelig. Élőhelye: sík- és dombvidékeken, erősen napsütötte görgetegeken, bokrosokkal borított köves pusztákon és művelt földeken. Életmódja: a kámzsás sikló szürkületkor és éjjel aktív, hátsóméregfogas sikló. Áldozatait (gyíkok) élve nyeli le. Marása emberre bizonyítottan nincs hatással.

Macskakígyó Telescopus fallax
Jegyei: karcsú sikló, feje alig szélesebb a nyaknál,szembogara függőlegesen hasított, testpikkelyei simák. Színezete szürke vagy barnás. Fején és tarkóján sötét mintázatot, hátán és oldalán sötét foltokat visel. Krémszínű. sárgás vagy rózsaszínű hasa rendszerint szintén sötéten foltos. Testhossza 70-80, ritkán 100 cm.
Elterjedése: Isztriától a Balkán-félszigeten át a Kaukázusig és Nyugat-Ázsiáig. Élőhelye: erősen napsütötte, köves. cserjékkel benőtt síkságok és lejtők. Életmódja: szürkületkor és éjjel aktív, ezért csak ritkán lehet megfigyelni. Tápláléka: gyíkok, néha egy-egy egér. Egyéb: hátsó, barázdás méregfogú sikló, áldozatát gyenge mérgével öli vagy bénítja meg, esetleg megfojtja. Támadóját bátran megharapja, de az emberre nem jelent igazi veszélyt.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Kecskebéka fejlődési rendellenességek

A kecskebékáknál felfedeztek fejlődési rendellenességeket, amelyek miatt már környezeti mérgezés hatására is gyanakodtak, onnan adódnak, …

Leave a Reply