A nácik szemében a zsidók mellett a szlávok is alsóbbrendű fajnak számítottak. Hitler csak azon kevesek számára adott túlélési lehetőséget, akik német gazdáik földjein, vagy bányáiban végeztek rabszolgamunkát. Legfőbb célja közé sorolta a kultúrájuk eltörlését, illetve a lakosok mezőgazdasági munkára való kényszerítését, hogy élelmet termeljenek német uraiknak. A Lengyelországba benyomuló németek kezdettől fogva hadjáratot folytattak a civil zsidó nemzetiségű lakosság ellen. Kiváló indokot jelentett számukra tetteik igazolására a szeptember 3-ai „brombergi véres vasárnap”, amikor a lengyelek népi németeket öltek meg. Két nappal később 50 lengyelt végeztek ki megtorlásképpen, és azzal fenyegetőztek, hogy ez csak a kezdet volt. Az invázió első hete alatt a németek már 531 várost, és falut égettek fel. A legnagyobb károkat Lodz, és Varsó tartományok szenvedték el, ahol összesen 16 ezer embert öltek meg, nagyrészt az SS kíméletlen emberei. A bátrabb, és kegyelmesebb wehrmacht tisztek még Hitlernél is panaszt emeltek a tettesek felelősségre vonására, de azonban ezek a bűnök megtorlásai elmaradtak. Három héttel a lengyelek kapitulációját követően a wehrmacht átengedte az ország irányítását az SS-nek. Miután Hitler legvéresebb gárdája szabad kezet kapott Lengyelország kormányzásában, rögtön elkezdte hirdetni, Hitler irányelvének megvalósítását. Rövid időn belül a lengyel föld az árja fajelmélet kísérleti terepévé vált, és sorra jöttek létre a náci brutalitás rettegett helyszínei.
Címkékárja Hitler lengyel nép lengyelország második világháború népírtás
Ezt mindenképpen olvasd el!
Tenochtitlán kettős piramisa
Az aztékok fővárosának, Tenochtitlán varosának története körülbelül 10 000 évre nyúlik vissza, amikor a Mexikói-öböl …