LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A német vezetést is váratlanul érte, hogy bármennyi hadianyagot veszített is a szovjet hadsereg, mindig tetemes mennyiségű utánpótlást kapott. Bekerített részei általában nem adták meg magukat. Bár a katlancsatákban a németek tömérdek foglyot ejtettek, állandóan új erőkkel találták szemben magukat. Ismeretlen volt a német hadvezetés számára a T-34-es korszerű közepes harckocsi, amelyet nem nagy számban ugyan, de már hadrendbe állítottak. Ugyanúgy, ahogy a frontnyelven „Katyusának” vagy „Sztálin-orgonának” nevezett félelmetes hangú és hatású sorozatvetők.
1941. szeptember 30-án a németek megkezdték a hadműveletet Moszkva elfoglalására. A frontterületté változott, tankcsapdákkal, lövészárkokkal és drótakadályokkal megerősített városban kihirdették az ostromállapotot. Sztálin maga Moszkvában maradt. 1941. november 7-én a hagyományoknak megfelelően megtartották a Vörös téren az ünnepi díszszemlét, amelyet Sztálin éppen úgy, mint máskor, a Lenin-mauzóleum emelvényén személyesen fogadott. Ennek nagy erkölcsi jelentősége volt. December 5-én és 6-án megkezdődött a szovjet ellentámadás, amely egy hónap alatt mintegy 100-150 kilométerrel szorította vissza a németeket Moszkva előterében. Így elhárult a szovjet fővárost közvetlenül fenyegető veszély.
,,…A fasiszta elnyomók ellen vívott, és az egész népet felölelő honvédő háborúnak nemcsak az a célja, hogy az országunk fölött tornyosuló veszélyt megszüntesse, hanem az is, hogy segítsük Európa minden népét, mely a német fasizmus igája alatt nyög. Ebben a felszabadító háborúban hű szövetségescink lesznek Európa és Amerika népei.”
(Sztálin rádióbeszéde 1941. július 3-án.)
