LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Jellegzetes, törököktől átvett, általunk ma is használt lábbeli a papucs. Kialakulása a mohamedán életmóddal magyarázható. Egyrészt a férfiaknál az imához kapcsolódó gyakori kéz- és lábmosás miatt volt praktikus viselet, hiszen a papucstól könnyen megszabadulhattak, nem kellett hosszasan a cipő levételével bíbelődniük. Másrészt a mohamedán nők napjai elsősorban a ház körüli és házi munkákkal teltek, amelyhez szintén igen alkalmasnak bizonyult ez a könnyen levehető, kényelmes lábbeli. Illetve mindkét nemet érintő ok volt a szőnyegek védelme, amely miatt nélkülözhetetlenné vált ez a viselet.
Annak ellenére, hogy eredetileg tipikus keleti jellegű lábbeli volt, hamar elterjedt nálunk és kedvelt, elsősorban otthoni viseletté vált. Kezdettől fogva kéregtelen, csak talpból és a lábfejet borító felsőrészből álló lábbeli volt, amit gyakran ki is hímeztek. A hódoltság korában vassarka volt, amelyet később a nyugati típusú Pantoffel-papucs váltott fel, amelynek felső részét a talpához varrással, majd szögezéssel erősítettek, és sarka vagy bőrből rakott, vagy fából faragott lett. A fiatal lányok papucsa díszített volt, és egyes területeken színes, kötött harisnyával hordták, sarka magasabb volt, mint az öregeké, akik vagy alacsony sarkú vagy sarkalatlan papucsot viseltek. A papucs elsősorban női lábbeli, habár ma már a férfiak is előszeretettel hordják, bár inkább csak az otthoni papucsot. Ezért alakult ki a ”papucsférj, papucshős” kifejezés azokra a férjekre, akiknek a feleségük parancsol.
