LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Napjainkban, ha megpályázunk egy állást, akkor az első benyomást leendő munkaadónkra az általunk küldött önéletrajzunk segítségével tesszük meg. Ez már egyfajta szűrő is, hiszen a benne levő adatok és az általunk használt stilisztikai eszközök alapján le tudja vonni a megfelelő konzekvenciákat. Hazánkban kétféle típusa terjedt el az életrajzoknak, amiket a munkaadók kérnek: az európai és az amerikai típusú. Az utóbbi viszont egyre jobban kezd teret hódítani, hiszen a legtöbb helyen már csak ezt fogadják el.
Az európai önéletrajz inkább olvasmányos, hiszen egymáshoz kapcsolódó, kerek mondatokból áll. Ebben a formában írjuk bele azokat az adatainkat, végzettségünket és egyéb képességeinket, melyekkel szeretnénk meggyőzni a munkaadót, hogy mi vagyunk a legalkalmasabbak a pozíció betöltésére. Ennek elolvasása viszont időigényes, főleg, ha az adott lehetőségre esetleg száznál is több pályázat érkezik. Hiszen így a munkavállaló felvétele is csúszhat időben. Éppen ezért hódít egyre nagyobb teret magának az amerikai típusú önéletrajz. Ebben a formában vázlatpontokba szedve soroljuk fel azokat az ismérveinket, melyek alapján világossá válnak legfontosabb képességeink a pályázatot hirdető cég számára. Ez a típus gyorsan áttekinthető, egyértelmű utalások vannak a iskolázottságunkra, nyelvtudásunkra nézve, így a munkaadó a kiválasztási folyamat alatt a benyújtott pályázatokat rövidebb idő alatt értékelni tudja. Így időt és nem utolsó szempontból pénzt tud megtakarítani, hiszen a kiválasztási folyamat rövidül, az interjúkra hamarabb be lehet hívni az alkalmas pályázókat és az új alkalmazott korábban állhat munkába.
Összegezve átható, hogy míg az európai formánál több időt vehet igénybe a kiválasztás folyamat, az amerikai típusú önéletrajzok használatával ez az időintervallum lényegesen rövidebb. Éppen a pályázatokra fordított idő és költség csökkentése miatt szorítja ki az európai típusú önéletrajzokat az amerikai típusú.
