LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A személyiségfejlődés, a társadalomképessé válás (szocializáció) egyik legfontosabb közege, folyamata és egyben eredménye a fajtársak által is használt információs rendszer, a nyelv használatának elsajátítása.
Az ember által használt kommunikációs rendszer két nagy alrendszerből áll, a beszéd-, vagy verbális- és a nem – verbális jelek és használatuk rendszeréből. A verbális, vagyis szóbeli kommunikáció alapelemei a szavak, olyan akusztikus (kimondott) vagy vizuális (írott) egységek, melyek dolgokra, azok jellemzőire, viszonylataira vonatkozó jelentést hordoznak egy adott közösség (nemzet, etnikum, szakmai csoport, stb.) közmegegyezése (konszenzusa) által. A konszenzuális jelentésű szavakat fogalmaknak nevezzük. A fogalom tartalma a jelentés elemek összessége (pl. állat: élő, nem fotoszintetizál, stb.). A fogalom terjedelme mindazon dolgok összessége, melyekre a fogalom tartalma érvényes (amőba, szivacsok, korallok… ember). A tartalom és terjedelem matematikailag egymással reciprok viszonyban van, minél bővebb az egyik, annál szűkebb a másik. A szűk tartalmú (kevés kritériumot képező) de széles terjedelmű (sok mindenre érvényes) fogalmakat nem-fogalmaknak nevezzük. Ilyenek pl. az anyag, tudat, élő, stb. A bő tartalmú (sok kritériumot tartalmazó), de csekély terjedelmű (kevés dologra érvényes) faj-fogalmaknak nevezzük. Ilyen pl. a Kohinor gyémánt, egy történelmi esemény vagy személy, stb. A fogalom jelentések összességét nevezzük egy nyelv szemantikai rendszerének. A nyelvhasználat másik alappillére, a jelek, szavak használatára vonatkozó szabályok összessége, a nyelvtan. Az emberi nyelv estében ilyen a fonetika (hangalaktan), a grammatika (szó-, szóképzéstan), a pragmatika (használati mód), szintaktika (mondat-, szószerkezettan).
Az emberiség által használt beszélt nyelvek rokonsági fokát azok szemantikai és nyelvtani hasonlóságai és különbségei alapján állapíthatjuk meg. Ezek nyomán beszélünk nyelvcsaládokról (germán, szláv, arab, stb.)
