Kezdőlap / Állatok / Hüllők

Hüllők

A Mediterrán levelibéka elterjedése

A mediterrán levelibéka a Pireneusi-félszigeten és Franciaország déli részén a zöld levelibéka areáljába ékelődik bele. Előfordul Dél- és Kelet-Spanyolországban, eljutott Dél- és Közép-Portugáliába, de Spanyolország északkeleti részéről és a Pireneusokból hiányzik. A Baleár-szigeteken azonban megtalálható. Franciaországban a Pireneusok mentén eléri az Atlanti-óceánt, és Provence-on át behatol Északnyugat-Olaszország tengerparti térségébe. Vagyis …

Érdekel a cikk folytatása? »

A Mediterrán levelibéka jellegzetességei

Nagyon hasonlít a zöld levelibékára, annak igen közeli rokona. Testhossza az orrcsúcstól a kloákáig kb. 5cm. Hátszíne a zöld levelibékáénál többnyire valamivel világosabb zöld. Vannak azonban barnás, szürke és foltos példányok is. Legfontosabb terepi ismertetőjelként a markáns csípőkacskaringó hiányát kell megemlíteni. Orrnyílásától csupán egy vékony és sötét csík húzódik szemén …

Érdekel a cikk folytatása? »

Zöld levelibéka élőhelye

A zöld levelibéka elsősorban a ligetes folyóvölgyeket, az apró tavakban gazdag lombos és vegyes erdőket, a nádasokat és a bokrokkal benőtt kerteket kedveli, ha ott alkalmas vízre is lel. Petézőhelyei tiszta vizű, buja növényzetű tavacskák, nagyobb pocsolyák, holtágak vagy ligetes folyóöblök. Szívesen elfoglalja azonban a mesterséges kerti tavacskákat és a …

Érdekel a cikk folytatása? »

A Zöld levelibéka előfordulása

A világosbarnás, olajzöld, feketés vagy teljesen okkerszínű levelibékák is, amelyek e színüket hosszabb ideig megtartják. Találtak már tiszta fekete (melanisztikus) levelibékákat is. Szintén különlegesek a„kék” levelibékák, amelyek bőréből hiányzik a sárga színanyag. A Korzika, Szardínia, Elba és Capraia szigetén élő H. a. sarda alfaj bőre feltűnően szemcsés, olajzöld vagy szürke …

Érdekel a cikk folytatása? »

A Zöld levelibéka jellegzetességei

Összetéveszthetetlen. Csak nagyon közeli rokonával, a mediterrán levelibékával lehetne összekeverni, de attól könnyen megkülönböztethető a rendszerint szépen kirajzolódó, még ültében is jól látható feketés „csípőkacskaringó”, azaz a hát és a has közötti határvonal révén. A mediterrán levelibékánál ez ugyanis hiányzik. Testhossza max. 5,2 cm. A kifejlett hímek átlagos tömege 8-9 …

Érdekel a cikk folytatása? »

A Zöld varangy elterjedése

A zöld varangy az ázsiai sztyepövből származik, és a jégkorszak után hódította meg Kelet- és Közép-Európát. Areálja nyugaton Franciaország keleti részéig terjed, északon a Baltikumot és Moszkva környékét is magába foglalja. Megtelepedett az egész Balkánon, Olaszországban, a Földközi-tenger nyugati szigetein és Észak-Afrikában is. Élőhelye: mint a hideg telekhez és a …

Érdekel a cikk folytatása? »

Zöld varangy jellegzetességei

Összetéveszthetetlen. E nagy, erőteljes, akár 10 cm-es testhosszt is elérő varangy hátmintázata olyan jellegzetes, hogy aligha lehet bármilyen más fajjal összekeverni. Egész hátoldalát szabálytalan alakú világos vagy sötétzöld foltok és mezők borítják, amelyek a köztes világos mezőktől élesen elhatárolódnak. Az állatot ez ugyanolyan jói elrejti, mint a harci járművek alakját …

Érdekel a cikk folytatása? »

A Nádi varangy elterjedése

Nyugat- és Közép-Európa Északnyugat-Oroszországig. A nádi varangy helyenként Angliában és Délnyugat-Írországban is előfordul. Az Alpoktól délre hiányzik. Közép-Európa nagy részén ez a legritkább varangyfaj. Magyarországon nem él. Élőhelye: folyóvölgyek és alföldek homokos talajú vidékei; fő biotópjai a napsütötte, száraz, gyér növényzettel borított helyek. Jobb híján megtelepszik nagy kiterjedésű kavicsfejtőkben, felhagyott …

Érdekel a cikk folytatása? »

A Nádi varangy jellegzetessége

A közepes nagyságú, erőteljes alkatú varangy, többnyire 6-7, ki-vételesen akár 8 cm hosszú is lehet. Háta közepén vékony, legtöbbször sárgás, de gyakran fehéres vagy vöröses vonal fut végig, a szemektől indulva egészen a kloákáig. Ez a sáv csak ritkán hiányzik, ezért nagyon jó faji bélyeg. A hát egyébként barnás, szürkésbarna …

Érdekel a cikk folytatása? »

Barna varangy szaporodása

A petézőhelyre érkezve a nőstények habozás nélkül megkezdik a peterakást. A hímek gyakran elkeseredetten küzdenek az általában kevesebb varangyhölgyért. Közben szinte folyamatosan hallani érdes „kvekk, kvekk…” hangjukat, így jelzik egymásnak nemi hovatartozásukat. A hímek ugyanis már egészen egyszerű külső ingerekre is ölelő reflexszel reagálnak, és e jelzés nélkül egyfolytában egymást …

Érdekel a cikk folytatása? »