Hazai vagy idegen devizahitel?

Mivel sok esetben a visszafizetendő forrás részleges vagy teljes megújítása szükséges, a megújítás módja változhat az eredeti adósságszerkezeten, ezért valamennyi lejáratkor, illetve visszafizetéskor az adósságállomány szerkezetének alakítására vonatkozó döntés születik. A kérdés tehát úgy vetődik fel, hogy hazai vagy idegen devizában célszerű-e a megújítást végrehajtani, azaz a teljes adósságon belül a belföldi vagy a külföldi adósság részesedése növekedjen-e.
A közelmúlt egyes történései miatt, melyek közül a legfontosabb a megvalósulás küszöbén álló EMU, e kérdésre nincs többé egyértelmű válasz, mely a makrogazdasági környezettől függetlenül mindenhol, mindig érvényes lenne. A döntés szabadsága eddig leginkább a fejlett országok számára volt adott, melyek zömmel a belföldi finanszírozásra voksoltak. Számos fejlődő ország, más lehetőség híján vagy rövid távú költségtakarékossági megfontolásokból az idegen devizában történő finanszírozás mellett döntött, amit sok esetben adósságválság követett, s ma már óvatosabbak az eladósodás e módját illetően. Sajátos helyzetben vannak a potenciális EMU tagországok, melyek számára a kétféle finanszírozás határvonala egyre inkább elmosódik, hiszen egy nagyobb devizaközösség tagjaivá válnak, ahol korábban számukra idegen devizák egy része hazaivá válik majd.
Markánsan kirajzolódó nemzetközi tendencia, hogy a fejlett országok fokozatosan a belföldi finanszírozásra helyezték a forrásbevonás súlypontját, és a külföldi befektetőiket is hazai devizájukban kibocsátott állampapírjaik megvásárlására ösztönzik.

Kapcsolódó fórumok:

• hazai pókfajok