Kezdőlap / Művészet és kuktúra / Film / James M. Cain, David Mamet – A postás mindig kétszer csenget

James M. Cain, David Mamet – A postás mindig kétszer csenget

Bob Rafelson rendezte The Postman Always Rings Twice című 1981-es filmet. Ennek kapcsán érdemes végiggondolni, hogy miért vált ki ma is erős hatást a nézőből ez a film. A 123 perces opus műfaja az alkotók szerint krimi, de a krimi poétikáján kívül esik, azon túlmutat a cselekményszövés, a jellemábrázolás, a kameramozgás, a vágások: minden.

Maga az alaphelyzet elég banális. Egy „harmadik” megjelenése és az iránta érzett szexuális vonzalom (szerelem?) felülírja a fiatal feleség nyugodt (mondhatni: unalmas) mederben folydogáló házasságát az idősödő görög fogadóssal. A szeretőjévé lett alkalmazottal szövődő kapcsolata viszont nem sematikus. A vonzás-taszítás ösztöne váltakozik az asszonyban; a se vele, se nélküle állapot pedig az idő előrehaladtával állandósul mindkettejükben. A férfi köztörvényes bűnöző: most is keresik valamiért. A nő tudja, legalábbis a jelekből sejti ezt, de talán éppen ezért, még inkább össze akarja kötni az életét a férfival. Vonzza a férfi hányatott, csavargó múltja? Vagy meg akarja menteni a bűnös férfi testét-lelkét? Nem tudjuk. Csakhogy kettejük között ott a mit sem sejtő férj.

Krimire utaló cselekménymozzanat az, ahogy megpróbálják eltenni láb alól a görögöt. Frank fél bármit tenni, hiszen „nyakán a hurok”, árnyékként követik a bűnüldözők, ezért az asszony vágja fejbe a férjét egy acélgolyókkal teli vászonzsákkal, de a váratlanul felbukkanó rendőr keresztülhúzza a tervüket: a férj kórházba kerül, és súlyos fejsérülése ellenére felépül. A fogadóban nagy görög murit csapnak Nicolas-Nick gyógyulásának örömére, és Cora – megkönnyebbülve, hogy nem lett gyilkos, és (talán) a „jó útra térés” reményében – vonzalma, vágyakozása ellenére – szakítani akar Frank Chambers-szel. Ez azonban nem sikerül. Túlságosan erős a kettejük közötti testi vonzalom. Ez után az eset után még erősebben, még végzetesebben összetartoznak. Együtt maradnak, kapcsolatukat továbbra is titkolják, de azzal nem számol a fiatalasszony, hogy a férj szexuális étvágya a fejsérülés után megsokszorozódik: gyereket akar Corától. Az asszony viszont fizikailag undorodik tőle, ő Franktől szeretne gyermeket, senki mástól. Így kerül sor a második bűntényre, az autóbalesetnek álcázott emberölésre. Ezúttal sikerül: a férj meghal. A tetemes életbiztosítási összegért cserébe egy rafinált ügyvéd kihozza mindkettejüket az előzetesből, és bár az asszony bizalma meginog kedvesében, a vonzalom ismét erősebb, mint a tények. Amikor Cora bejelenti, hogy gyermeket vár Franktől, mindketten nagyon boldogok. Frank feleségül veszi megözvegyült kedvesét. Új életet kezdhetnének. De mégsem! Cora vezetés közben megzavarja Franket a csókjaival, és a többi már sejthető: a várandós asszony kirepül a járműből, az autó felborul. Az utolsó filmkockák az út mellett zokogó, halott felesége kezét simogató férfit ábrázolják; ez a zárókép marad meg bennünk sok-sok órával, hónappal, évvel a film megtekintése után is.

Bár sokszereplős ez a mű, mint az amerikai filmek általában, valahol mégis egyfajta mikrodarab. Két hatalmas színészegyéniségre épül az egész. Jack Nicholson és Jessica Lange alakítása messze a forgatókönyv és a krimi-műfaj színvonala fölött áll. Emlékezetes, sőt felejthetetlen, amint ez a két művész a vásznon él, szeret, szenved, bűnhődik, üdvözül. Tehát nem a sztori, nem a kameraállás, nem a cselekményvezetés, nem a rendezés, hanem a színészi játék magasságai miatt feledhetetlen ez a film harminc év után is. Az ő alakításuk miatt nem puszta krimi, hanem hétköznapiságában is egyszeri és megismételhetetlen emberi dráma.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Salz Ügynök (2010)

Adott egy sok mindent túlélő CIA ügynök (Angelina Jolie), aki munkaideje végén visszafordul, mert a …

1 hozzászólás

  1. Viccesnek tűnhet, hogy a saját cikkemhez írok kommentet, de nem magamnak teszem, hanem a moderátornak. Gondolom, hogy cikkem első mondatának azért „csípték le” az elejét, mert olyan intézménynév volt benne, ami reklámnak számít. Ezért elnézést kérek, a jövőben figyelek.
    Viszont nekem egy írói közösségtől furcsa, hogy a lerövidített mondatot – mely a rövidítés miatt nyelvileg helytelen lett – átalakítás nélkül közölték. A csonka mondat így lenne helyes: „Bob Rafelson 1981-ben rendezte The Postman Always Rings Twice című filmjét.” Üdvözlettel: Aula G.N.

Leave a Reply