Kezdőlap / Állatok / Hüllők / Leopárdsikló Elaphe situla jellegzetességei

Leopárdsikló Elaphe situla jellegzetességei

Jegyei: karcsú, feltűnő színezetű sikló, feje élesen elválik a nyaktól, szeme nagy, pupillája kerek, pikkelyei simák, farka
hosszú. Hátán sárgás, szürke vagy vörhenyesbarna alapon egy sor vörösbarna vagy vörös, feketén szegélyezett, keresztirányú folt látható. Oldala szabálytalan közökkel fekete foltos, hasának elülső része halványsárgás, hátrébb feketésbe megy át. Fején szembetűnő fekete rajzolat van. Egy csíkos változat is előfordul, amelyen a hátfoltokat két hosszanti csík helyettesíti. Max. hossza 100 cm. Elterjedése: Málta, Dél-Olaszország, Szicília, a Balkán-félsziget, az Északi-Szporádok, a Kikládok, Kréta, a Krím-félsziget, a Kaukázus és Kis-Ázsia. Élőhelye: főként a síkságok, alacsony fekvésű tájak lakója, de helyenként 1000 m-es hegyekben is él. A száraz és mérsékelten nedves, napsütötte biotópokat kedveli, ahol dúsan nőnek a lágyszárúak és cserjék, valamint a lankás, köves-cserjés oldalakat és az elvadult kerteket. Szívesen tartózkodik kövekből összerakott kerítéseken, halmokon és növényekkel körbenőtt ciszternák és kutak közvetlen közelében.
Életmódja: az emberrel szemben kevésbé óvatos. Ritkán menekül, inkább mozdulatlanul vár, amíg fel nem emelik. Ekkor az őt tartó kézre tekeredik, és harapásokat osztogatva próbál szabadulni. Mozgása elég lassú, de igen ügyesen mászik a növényzet sűrűjében és a bokrok felső szintjében is. A délelőtti órákban napozik, majd eleség után néz a közelben, vagy egy árnyékos helyre behúzódik. Délután megint sütteti magát a nappal, aztán ismét megéhezik és vadászni indul.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Kecskebéka fejlődési rendellenességek

A kecskebékáknál felfedeztek fejlődési rendellenességeket, amelyek miatt már környezeti mérgezés hatására is gyanakodtak, onnan adódnak, …

Leave a Reply