LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A Prolerárdiktatúra kikiáltása
A Berinkey-kormány lemondásával felbomlott az 1918 novembere óta hatalmon lévő koalíció. A polgári pártok gyengének érezték magukat ahhoz. hogy vállalják a Vix-jegyzékre adandó válasz következményeit, ezért vezetőik egyetértettek Károlyi Mihály javaslatával, hogy alakuljon kizárólag szociáldemokratákból álló kormány.
A szociáldemokrata pártvezetés azonban tisztában volt azzal, hogy az adott helyzetben nem érdemes olyan kormányt létrehozni, amelyet a kommunisták nem támogatnak. A tömegek rokonszenve – elsősorban Budapesten – a KMP felé fordult. A kommunisták már hónapok óta azt hangoztatták, hogy csakis egy teljesen új, Szovjet-Oroszországra támaszkodó rendszer képes szembeszállni az antanttal. A súlyos gazdasági gondokat pedig a kapitalizmus felszámolásával, a szocialista termelési viszonyok bevezetésével lehet megszüntetni. Március 18-án és 19-én a fővárosban többezres munkástüntetésen követelték a proletárdiktatúra azonnali kikiáltását. A nagyobb gyárak bizalmijai március 23-ára nagygyűlést hirdettek azzal a tervvel, hogy a demonstrációt a letartóztatott kommunista vezetők kiszabadítása követi. Ebben a közhangulatban kezdtek a szociáldemokrata vezetők tárgyalásokat Kun Bélával és társaival. A kommunista vezetők követelték, hogy minden hatalom a proletáriátus kezébe kerüljön, és tanácsköztársaságot hozzanak létre. Az MSZDP vezetőinek többsége március 21-én délelőtt elfogadta a kommunisták kívánságait, aláírták az egységokmányt. A megegyezés értelmében a két párt egyesül, megvalósítják a proletárdiktatúrát, létrehozzák a magyar Vörös Hadsereget és szövetségre lépnek Szovjet-Oroszországgal. A megállapodást jóváhagyta a Budapesti Munkástanács. A késő esti órákban a két párt vezetősége együttes ülést tartott.
