A dél-franciaországi és a dél-spanyolországi barlangrajzok még a modern villanylámpa fényében is homályosnak tűnnek. Azok a kőkorszaki mesterek, akik i.e. 30 000 és i.e. 10 000 között élethű állatokat rajzoltak a barlangok falára, még nappal is szinte teljes sötétségben dolgoztak. Vannak olyan rajzok,amelyek nagyon messze vannak a barlang nyílásától: a franciaországi Ariége-ben a niaux-i barlang nagyterme például majdnem 1 km-re van a bejárattól.
A barlangban csak a sápadt fényű lámpás pislákoló lángjánál festhettek. Jó néhány ilyen lámpást találtak, mi több, füstnyomuk a rajzokon is sokhelyütt fellelhető.
A lámpások kőlapocskák vagy gömbölyű kavicsok voltak, közepükön mélyedéssel, amelybe éghető állati zsiradékot helyeztek, lámpabélésnek pedig száraz mohát, vagy zuzmót. Ezeken, a barlangrajzokon elsősorban azokat az állatokat örökítették meg, amelyektől az élelmüket és nyersanyagaikat szerezték. Jó néhány festmény egyszínű vonalrajz, de vannak, amelyek több színben pompáznak. Találunk olyan rajzot is, amelyen a kontúrokat éles kovával bevésték, vagy feketével kihúzták. Esetenként az ujjukkal is festettek. A színeket természetes színezőanyagokból állították elő. A vas-oxidot, a vörös és a sárga okkert- a vörös és a sárga színekhez, a mangán-oxidot a feketéhez, a hematitot vagy vörös vasércet a vörösbarnához,és a porcelánföldet a fehérhez. A Lascaux-i barlangban bebizonyosodott, hogy az ásványokat mozsárban zúzták össze, és kőpalettán keverték ki a különféle színárnyalatokat. A keveréshez faszenet és kvarcot használtak.
A színezőanyagot valószínűleg zsiradékkal keverték össze, hogy a rajzok vízállóak legyenek. Lascaux-ben kalcium-karbonátban gazdag barlangvízzel elegyítették a festéket, amitől igen tartósak lettek. A festéshez tollból, állati szőrből vagy ágacskákból készült ecsetet, illetve moha- vagy szőrmepamacsot használtak. Nemcsak a fény volt kevés a barlangok belsejében és a mélyen fekvő zugokban, sok kényelmetlenséget is el kellett viselni a munka során. Vannak olyan rajzok, amelyeket egy méternél is alacsonyabb zugokban fedeztek fel, ahol igencsak fárasztó lehetett a munka. Mások meg olyan magasan vannak, hogy azokat csak többszintes fából készült állványokról érhették el.
A Lascaux-i barlang egyik részén a régészek felfedezték az állványozás nyomait, néhol 5 méter magasságig. A sziklában egy átjáró mindkét oldalán, körülbelül 2 méter magasan mintegy 10 cm mély, vájt lyukak láthatók, amelyek valószínűleg a lyukba agyaggal rögzített padozatot tarthatták. Innen el lehetett érni a mennyezetet. A barlang földjén elszórt rénszarvascsontok a munka közben elfogyasztott ebéd nyomait sejtetik.
Címkékbarlangrajzok ősember ősemberi barlangrajz színezési módok
Ezt mindenképpen olvasd el!
Tenochtitlán kettős piramisa
Az aztékok fővárosának, Tenochtitlán varosának története körülbelül 10 000 évre nyúlik vissza, amikor a Mexikói-öböl …