Kezdőlap / Állatok / Hüllők / Parlagi vipera Vipera ursinii jellegzetességei

Parlagi vipera Vipera ursinii jellegzetességei

Jegyei: kicsiny, de robusztus alkatú vipera. feje alig különül el a nyaktól, szembogara függőleges hasítékú, pikkelyei ormósak, farka rövid. Háta a szürke és a barna különféle árnyalataival színezett; mintázata szalmasárga alapon nem túl széles, kávé- vagy feketésbarna, feketével szegett cikcakkos hátszalagból, valamint nagy sötét oldalfoltokból áll. A fej felső oldalán jól kivehető X vagy V alakú rajzolat látszik, a világos- vagy sötétszürke, nemritkán akár feketés vagy rőtes hasi oldal finoman pettyes is lehet. Testhossza 40-50. ritkán legfeljebb 60 cm lehet.
Elterjedése: Közép-Európától Kis-Ázsián és Irán északnyugati részén át Közép-Ázsiáig honos. Európában szigetszerűen fordul elő, Dél-Franciaországban, Olaszország közepe táján, Magyarországon, a volt Jugoszlávia területén, Görögországban. Romániában és Moldáviában. A mára már csak Magyarországon élő rákosi vagy rákosréti vipera (V. u. rakosiensis) a kelet-európai sztyepekre jellemző síkvidéki alfajok egyik utolsó képviselője.
Élőhelye: Európában részben a hegyvidékek lakója, 2000 m-es magasságig. Erősen napsütötte tájakon él, a füves, elszórtan köves lejtőket, a magányos bokrokkal tarkított fennsíkokat és réteket kedveli, ahol sok a föld alatti kisemlősjárat. Areáljának délkeleti részén is néhol a hegyekben fordul elő (pl. Görögország), az itt élő alfajok elsősorban mégis a síkvidéki sztyepek lakói.
Életmódja: nappal mozgó, de kifejezetten rejtett életmódú, nehezen észrevehető faj. Szívesen napozik a lelapult növényeken,
vakondtúrásokon vagy más, éppen csak kiemelkedő ponton, többnyire egy-egy pocoklyuk, kő alatti üreg vagy más búvóhely közelében.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Kecskebéka fejlődési rendellenességek

A kecskebékáknál felfedeztek fejlődési rendellenességeket, amelyek miatt már környezeti mérgezés hatására is gyanakodtak, onnan adódnak, …

Leave a Reply