LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Amint eljön az ősz, beköszönt a gesztenye szezon is.
A szelídgesztenye (Castanea sativa) a bükkfafélék családjába tartozik, és eredetileg Délkelet-Európa hegyvidékein őshonos. Hozzánk római közvetítéssel jutott el, mivel ők voltak azok, akik az ehető termését szerte a birodalomban mindenhol telepítették. Akkoriban fontos tápláléknak számított, lisztet őröltek belőle. Magyarországon jelentős szelídgesztenyések az Alpokalján vannak (Soproni – és Kőszegi-hegységben). Ezeken a gesztenyetermő vidékeken a betakarítást követően gesztenye ünnepet tartanak. Nálunk leghíresebb az októberben megrendezésre kerülő velemi gesztenye ünnep.
A meleget és a meszes talajt kedveli. Június-júliusban virágzik, főleg a szél és rovarok porozzák be. A szelídgesztenye egyivarú, egylaki növény. A sikeres megporzás után a termős virágok gömbbé cseperednek, amikben egyenként körülbelül két-három termés nő. Végül a termése, a fényes, barna makktermése, vagyis maguk az érett gesztenyék szeptember végén, illetve októberben hullanak a földre. Nekünk nincs más dolgunk, mint a zöld, szúrós-tövises kupacslevelek közül kihámozni őket.
Sokféle célra lehet hasznosítani: egyrészt virága jó mézelő, és a gesztenyeméz különlegesnek számít. Leggyakrabban a maghéját bevágva tűzön megsütik, vagy önmagában megfőzik. A főtt gesztenyét utána pürésítik, amit süteményekhez használnak fel. Esetleg héjától megtisztítva kandírozzák. De nem csak a termése hasznosítható fel fogyasztásra, hanem maga a gesztenye fa kiváló faanyag, bútorok készítéséhez előszeretettel alkalmazzák, mivel ellenáll a korhadásnak, hajlékony, tartós, repedésre nem hajlamos.
