LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A nagytőke Magyarországon mintegy félszáz család kezében összpontosult. Köztük találjuk az ipari, a bank- és a kereskedelmi tőke képviselőit. Nagytőkések Érdekeiknek, akaratuknak nem a miniszteri bársonyszékek megszerzésével, sokkal inkább egyes állami és társadalmi intézmények, szervezetek kézben tartásával szereztek érvényt. Ilyen volt pl. a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, a Gyáriparosok Országos Szövetsége, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület. A tőkeérdekeltségek a társadalom egészét átszőtték, s ezzel kimondva vagy kimondatlanul olyan függőségi rendszert teremtettek, amelyből sem a nagybirtok, sem az önálló utakat kereső középrétegek nem vonhatták ki magukat.
A finánctőkések szűk rétege eleve városi, sőt nagyvárosi volt, képviselőit kizárólag a fővárosban találjuk. A külföldi tőketulajdonosok aránya 6-7%-ra tehető, de pl. 1936-ban a részvények mintegy húsz százalékával rendelkeztek. A nagytőkések több mint felét a hazai zsidó nagytőkések alkották.
„A piramisok csúcsán: Iparbárók
A magyar tókés társadalom élén igazából mindössze három-négy család állt. Ide tartozott a csepeli Weiss család (30-35 millió pengő), Schiffer Miksa (25-30 millió pengő), a szeszgyáros Fellner Henrik (25-30 millió pengő), a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke, a GYOSZ elnöke és feltétlenül ide sorolható a Hatvani-Deutsch család is a maga 20-25 millió pengős vagyonával.
Weiss Manfred sajátos finanszírozási, tőkebefektetési stratégiája révén kapaszkodott fel mintegy harminc-negyven év alatt a tőke középmezőnyéből a csúcsra. Terménykereskedőként kezdte, de volt építési vállalkozó, malomrészvényes és ingatlantulajdonos is, míg végül saját iparvállalatainak megalapításával létrehozta a magyar ipar legnagyobb óriását, a csepeli gyártelepet.
Bankmágnások
A közhiedelemmel ellentétben a bankvezérek vagyona elmaradt az iparbáróéktól. Nevük szerepelt ugyan számos pénzintézet és iparvállalat élén, de gazdagságuk nem volt arányos befolyásukkal. Ennek legalább részleges magyarázata az, hogy a pénzszakmában – eltekintve az egyre ritkuló magánbankoktól – a fennmaradást elsődlegesen nem a vagyoni helyzet biztosította, hanem a szakértelem és rátermettség.
Nagyvállalati vezérek
A korábban már ismertetett iparbáróktól az. ipari részvénytársaságok vezérei éppen abban különböztek, hogy míg amazok függetleníteni tudták magukat a bankok befolyásától, emezeknél a banktőkének meghatározó szerepe volt.”
(Varga László történész)
