LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Törpe maréna formakör Coregonus albula formakör
Jegyei: teste karcsú, heringszerű, feje viszonylag kicsi, kúp alakú, orra hegyes. Pikkelyei nagyobbak, mint a pisztrángféléké; teljes oldalvonala van. A hátúszó és a mélyen kimetszett farokúszó között zsírúszó van. Szemei nagyok (kb. olyan hosszúak, mint az orr). Szűk szájnyílása csak a szem elülső szegélyéig ér, rézsút felfelé irányul; alsó állkapcsa kissé előrenyúlik. Az első kopoltyúíven 36-52 hosszú, sűrűn elhelyezkedő kopoltyútüske van. Színezete: háta sötét, kékesen vagy zöldesen csillogó, oldala és hasoldala ezüstszínű. Úszói sötéten szegettek. Testhossza: 15-30 cm, max. 45 cm (Ladoga-tó).
Élőhelye: Anglia, Skócia, Dél-Norvégia, a Balti-tenger vidéke egészen Észak-Oroszországig. Betelepítés útján került a Waginger-tóba (Bajorország), Franciaországba és Dél-Oroszországba. Hazánkban alkalmi vendég a Dunában.
Életmódja: a tavakban csapathalként a nyílt vízben él, a sekélyebb parti részek homok vagy kavicspadjait csak íváskor keresi fel. A Balti-tengerben vándorhal, a szeptember és december közötti ívási időben a folyókba úszik fel. Ikrái (a nőstény nagyságától függően 1700-4800) a fenéken tapadnak meg. A kelési idő 100-120 nap. A fiatalok nagyon gyorsan nőnek, és már 2. életévük végén ivarérettek. Tápláléka: planktonrákok (vizibolhák, kandicsrákok stb. ).
Szibériai maréna formakör Coregonus pidschian formakör
Jegyei: teste karcsú, heringszerű (a puffadt, erősen felfúvódott hasú példányok nagy mélységből valók), feje kicsi, kúp alakú, orra hegyes. Pikkelyei nagyobbak, mint a pisztrángféléké, oldalvonala teljes. Szemei nagyok. Szűk szájnyílása csak a szem elülső széléig nyúlik, alsó állású; felső állkapcsa viszonylag keskeny és hosszú. Az első kopoltyúíven 15-29 (többnyire kb. 20) igen rövid kopoltyútüske van. Színezete: háta a kékeszöldtöl az olíváig változik, oldala és hasa ezüstösen csillogó. Testhossza: 15-35 cm (Alpok), max. 50 cm-ig. Élbhelye: Alaszka, Szibéria Észak-Oroszországig. Finnország és Norvégia északi tájai: Svédország középső tájai és a lengyel partvidék; az Alpokban a Genfi-tó, a Thuner-tó („kis talajmaréna”), Boden-tó, Ammer-tó, Chiem-tó („Kilch”). Életmódja: e formakör északi elterjedési területének képviselői vándorformák, ívás idején felfelé úsznak a folyókban; a déli részeken állandóan a folyókban, illetve tavakban élnek. Az említett alpesi tavakban mélyvízi halak, csak ívás idején és az öszi hónapokban jönnek valamivel közelebb a felszínhez. Az ívás ideje élőhelyüktöl függően erősen változó; gyakran már nyáron, többnyire mégis szeptember és január között ívnak. A fiatalok 3-4 évesen ivarérettek. Tápláléka: apró talajlakók, kevés planktont is fogyaszt.