Kezdőlap / Állatok / Hüllők (page 10)

Hüllők

A Sárga vakkígyó és a Homoki boa

Sárga vakkígyó Typhlops vermicularis Jegyei: aprócska, féregszerű kígyó, tömör, hengeres testét pici, lekerekített, sima pikkelyek fedik. Kicsi, rövid feje nem válik el élesen a törzstől. Alig felismerhető, pontszerű szeme átlátszó pikkelyek alatt rejtőzik, keskeny szájnyílása határozottan alsó állású. Farka igen rövid, a vége tüskeszerű. Az állat csillogó sárgásbarna vagy kissé …

Érdekel a cikk folytatása? »

A Patkós sikló és az Algériai haragossikló

Patkós sikló Coluber hippocrepis Jegyei: nagy szemű, erős alkatú, élénken mintázott sikló, pikkelyei simák. Színezete egyedenként változó: többnyire olajzöld, sárgás, narancsos vagy rőtes, gyakran sötét pigmenttel fedett, ezért feketésnek is tűnhet. Sok példány tarkóján patkó alakú rajzolat látható. Hátán sűrű, nagy, feketésbarna vagy fekete foltok, oldalán ezek kisebbek. Hasa sárga, …

Érdekel a cikk folytatása? »

A Hegyesorrú és a Viperasikló

Hegyesorrú sikló Elaphe scalaris Jegyei: nagyméretű, karcsú sikló, feje alig válik el a nyaktól, szembogara kerek, pikkelyei a testén simák. A kiszínezett álla tok sárgásak, sötétbarnásak vagy vörhenyesek, hátukon két többé-kevésbé feltűnő, sötét csík fut végig a farok csúcsáig. Hasuk fehéres vagy sárgás. A fiatalok színezetét I. a lenti ábrán. …

Érdekel a cikk folytatása? »

Az Ázsiai haragossikló és az Ibériai rézsikló

Ázsiai haragossikló Coluber ravergieri Jegyei: erőteljes sikló, hosszúkás, a nyaktól jól elhatárolt fejjel; szembogara kerek; testi pikkelyei enyhén ormósak farka hosszú. Teste a szürke különféle árnyalatait öltheti. A fej felső oldalán lévő rajzolat változatos, lehet egészen sötét is. A szemet és a szájszegletet általában sötét sáv köti össze. A hát …

Érdekel a cikk folytatása? »

A Kis-ázsiai törpesikló, a Kámzsás sikló és a Macskakígyó

Kis-ázsiai törpesikló Eirenis modestus Jegyei: termete kicsiny, de szeme nagy, feje alig határolódik el a nyaktól. Háta és oldala többnyire egyszínű világosbarna, szürkésbarna vagy rőtes homokszínű, ritkán sötéten foltos. Hasa piszkosfehér vagy sárgás. A test színeivel erős kontrasztot képez a fekete fejmintázat. Teljes hossza 50-60 cm. Elterjedése: az Égei-tenger szigetein, …

Érdekel a cikk folytatása? »

A Fitosorrú és a Hegyi vipera

Fitosorrú vipera Vipera latasti Jegyei: közepes méretű vipera, feje jól elkülönül a nyaktól, lágy orrszarvacskája van és ormós pikkelyei; szembogara függőlegesen metszett. Háta és oldala világosszürke, sárgásszürke, vörös- vagy sötétbarna. Hátszalagja szaggatott vagy hullámos, többnyire széles, a hímeknél általában feketés vagy fekete, a nőstényeknél szürke vagy barnás. Oldalán sötét foltok …

Érdekel a cikk folytatása? »

Kétéltűek (Amphibia) és hüllők (Reptilia)

A kétéltűek a szárazföldi gerincesek legősibb osztálya. Elődeik 350 millió éve kezdtek áttérni a vízi életmódról a szárazföldire. Ők a halak egy ősi ágából származtak, amelyhez legközelebb a mai bojtosúszós halak állnak. Mell- és hasúszóikból fokozatosan kezdetleges lábak alakultak ki, amelyekkel a sekély vízből a szárazra tudtak evickélni. A szárazföldi …

Érdekel a cikk folytatása? »

A Pannongyík és a Foltos ércesgyík

Pannongyík Ablepharus kitaibeli Jegyei: aprócska, karcsú, siklószemű szkinkféle, messze szétálló, gyenge lábak, sima pikkelyek és kicsiny, a törzstől alig elkülönülő fej, valamint apró, az összenőtt, átlátszó szemhéjakból álló szemhéjablakkal védett szem jellemzik. Vaskos farka finom csúcsban végződik. A hátoldal fémfényű bronzvagy olajbarna, a has többnyire zöldes vagy kékesszürke. A hátmintázat …

Érdekel a cikk folytatása? »