Az uhu latin neve bubo bubo. A nagy bagolyfajták közé tartozik. Az uhu éjszakai ragadózó, azonban néha napközben is találkozhatunk vele, de legtöbbször a nappali órákban pihen elbújva a sziklarések közt, vagy fák odvában, Az uhu magassága 65 cm, a szárnyfesztávolsága elérheti a 160 cm-t is. A feje kerek, a …
Érdekel a cikk folytatása? »
A Bölömbika a gólyaalakúak rendjébe tartozik. Ezen belül pedig a gémfélék családjába tartozó gázlómadár. Rengeteg régi magyar nevet is aggattak rá, mint például a nádi bika, bikagém, vízi bika. Megjelenését tekintve alapvetően világosbarna rejtő színű. Sötétbarna tollazatú és emellett fekete csíkokkal mintázott. A feje felső része fekete és a szája …
Érdekel a cikk folytatása? »
A feltevések szerint a kivi több mint 80 millió évvel ezelőtt jelent meg Új-Zélandon, amikor a sziget még összeköttetésben állt más szárazföldekkel. Új-Zéland jóval az emlősök kialakulása előtt vált szigetté, ezért az ottani madarak úgy fejlődhettek ki, hogy nem voltak emlős vetélytársaik, illetve ragadozóik. Az emberek érkezése előtt tulajdonképpen csak …
Érdekel a cikk folytatása? »
A fácánok többsége erdős, ligetes területek lakója. Napközben a talajon járkálnak, éjszakára azonban a fák ágaira telepednek. Erős lábukkal a korhadó levelek között kapirgálva keresgélik táplálékukat. A talaj felszínén levő rovarokat, férgeket, növényi magvakat szedegetik. Igen jól tudnak gyalogolni, ha pedig veszélyt éreznek, igen gyorsan képesek elfutni – ritkábban menekülnek …
Érdekel a cikk folytatása? »
A strucc a ma élő legmagasabb és legtestesebb madár. Több más rokonához – a nandukhoz, az emuhoz, a kazuárokhoz és a kivikhez – hasonlóan teljesen röpképtelen csak járni, futni tud. A futómadarak tudományos neve: lapos szegycsontúak. A strucc száraz, nyílt síkvidékeken, félsivatagokban, és szavannákon honos. Afrikában sokfelé elterjedt. Futáshoz alkalmazkodott, …
Érdekel a cikk folytatása? »
A feltevések szerint a kivi több mint 80 millió évvel ezelőtt jelent meg Új-Zélandon, amikor a sziget még összeköttetésben állt más szárazföldekkel. Új-Zéland jóval az emlősök kialakulása előtt vált szigetté, ezért az ottani madarak úgy fejlődhettek ki, hogy nem voltak emlős vetélytársaik, illetve ragadozóik. Az emberek érkezése előtt tulajdonképpen csak …
Érdekel a cikk folytatása? »
A hattyúk jól megtermett, feltűnően hosszú nyakú madarak. Mind a nyolc fajuk sokat időzik a vízen, ahol fejüket és nyakukat a felszín alá dugva, olykor tótágast állva, „szűrögetéssel” táplálkoznak. Némelyikük legel is – a koszkoróhattyú például vízi otthonához közeli rétekre jár, az eurázsiai kis hattyú pedig gyakran keres fel szántóföldeket, …
Érdekel a cikk folytatása? »
A sirályok a legismertebb tengeri madarak. Az Észak- és a Déli-sarkvidékek között mindenhol elterjedtek, a legkevesebb fajjal a trópusokon képviseltetik magukat. Fő lakóhelyük a tengerpart, bár halászflották nyomában, szárazföldtől távol sem ritka látvány egy-egy csapat. Gyakran megtalálhatóak folyók, tavak és mocsarak közelében is. Van azonban néhány fajuk, amely a költési …
Érdekel a cikk folytatása? »
Az első bagolyszerű madarak valamikor a földtörténeti középidő felé jelentek meg a Földön. Az Antarktisz és néhány távoli sziget kivételével az egész világot benépesítik. A gyöngybagoly a világ majdnem minden részén megtalálható; ez a legelterjedtebb szárazföldi madárfaj. Alighanem ez a bagoly él a legközelebb az emberhez – a többi bagolyfajhoz …
Érdekel a cikk folytatása? »
LifePress Életmód magazin