LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Miután egy gyermek betölti az első életévét úgy gondolja, hogy ő már elég nagy és idős ahhoz, hogy önállóan felfedezze a világot. Már segítség nélkül jár, sőt lehet, hogy kissé koordinálatlanul, de szalad és minden érdekli ami körülötte van. Legszívesebben amit meglát azt megérintené, megszagolná és megkóstolná. Nincs félelemérzet, veszélyérzet, csak egy aggódó szülői szempár, aki állandóan figyelni árgus szemekkel csöppsége tevékenykedését. Aki titkon reménykedik abban, hogy ma már talán beérett eddigi nevelésének gyümölcse és gyermeke már megfogadja és betartja a szülő kérését. Pl: nem lép bele a pocsolyába, nem érinti meg a parkoló autókat és nem szedi össze a szemetet a járdáról és még sorolhatnám.
De sajnos hiába van új nap az égen a gyermek megint tiltott dolgokba kezd és ekkor jön a zavar a kis fejében és kétségbeesik: miért nem lehet? Nem képes belátni, hogy nem úgy működik a világ, ahogy ő szeretné. Pár hiábavaló próbálkozás után jön a száj legörbítése, aztán a nyüszögés és végül a fájdalmas sírás, ezt kísérheti a földhöz vágás mozzanata is. Na, ezt nevezi a szakirodalom hisztinek. A szülő pedig próbál úrrá lenni a helyzeten és gyorsan pörgeti az agyában, hogy mit is olvasott a hiszti kezeléséről, mit is mondtak a tapasztalt anyukák erről. Csak nyugodtan, higgadtan, de annál határozottabban és lényeg a következetesség! De a sokféle tanács eltérő beavatkozásról szól. Többnyire három fajtával találkozhat az anyuka a játszótereken:
Létezik olyan, hogy tekintélynyelvű nevelés, azaz csak a szülő véleménye számít. Úgy lehet cselekednie a gyermeknek, ahogy azt a szülő akarja. Nem megbeszéli a döntéseit, tanácsait gyermekével, hanem utasítja, parancsol neki, véleményét rákényszeríti és sokszor veréssel párosul a fegyelmezés.
A másik fegyelmezés nélküli nevelés, azaz mindent ráhagyunk gyermekünkre, saját bőrén tapasztalja meg a világ dolgait. Támasz és irányítás nélkül hagyja a szülő, azt gondolja, hogy az ő gyermeke már olyan érett, maga pár évével, hogy nincsen szüksége a felnőtt nyújtotta védelemre, tanácsokra. „Egyszer mindenki úgy is felnő és különben is fárasztó egész nap tiltásokkal tűzdeli a nevelést.” Gondolja e nevelési stílust választó szülő.
A harmadik elv a demokratikus. Húzd meg, ereszd meg! Amikor is a szülők állítanak fel szabályokat és megpróbáljál csemetéjének elmagyarázni, megbeszélni vele az ő szintjén. Olyan törvényeket alkotnak a szülők, hogy azt be lehessen tartani. Nem tiltással telik a nap, hanem megbeszéléssel. Szülő által meghatározott döntési lehetőségeket elé állítják a gyereket, így az akarta úgy érvényesül, hogy a szülő nyugodt lehet a választásban.
