A 2 és negyed éves gyermek, boldog, ha engedjük, hogy segítsen: elrámolja a játékait, segít teríteni, odahozza nekünk, amit kérünk. Meg tudja mondani a keresztneve mellett akár a vezetéknevét is. Tud vízszintes és függőleges vonalakat húzni, számos gyakran használt tárgy nevét már ismeri. A kisfiú már foglalkozik a nemi szervével is. 2 és háromnegyed éves korában sokat kérdezősködik, tudja, mi a különbség a kisfiúk és a kislányok között. Megjegyez és el is tud ismételni gyermekmondókákat, verseket. Kezdi felfogni a számokat. Megpróbál kört rajzolni, de segítség nélkül ez még nem megy. 3 éves korában egyre barátkozóbb lesz, szívesen játszik más gyerekekkel. Még több mondókát tud és már majdnem sikerül neki kört rajzolni egyedül is. Ahogy nő a gyerek, a beszéd egyre fontosabbá válik, egyre nagyobb szerepet játszik abban, ahogy segíteni tudjuk gyermekünk ismereteinek bővülését. Ebben a korban a kisgyerek már ismerkedik a társalgás alapszabályaival, megfigyeli, hogy a felnőttek általában felváltva beszélnek, tudják, mikor van rajtuk a sor és nem akarják kisajátítani a beszéd jogát. Rájön arra is, hogy ha valamit meg akar magyarázni, amellett, hogy egy szót taglejtésekkel kísér, változtathatja a hanglejtést, amikor kimondja a szót. Tudja, hogy az emelkedő hanglejtés többnyire kérdést, az ereszkedő hanglejtésű mondat állítást jelent. A kisebb gyerek beszéde leegyszerűsített: elmondja, hogy mit akar, hogy mit nem akar, üdvözöl bennünket vagy elköszön tőlünk és megnevezi a tárgyakat. De a nagyobb gyerek világa tágul, és ezért egyre bonyolultabb formákra van szüksége, hogy ki tudja fejezni a gondolatait.