Jobbra tolódás Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején

Fordulat jobbra 1932 őszén a befolyásos politikai csoportok egyetértettek abban, hogy csak erőskezű kormány képes megszilárdítani a gazdasági válságba belerokkant rendszert. A kormányzó október 1-jén Gömbös Gyulát nevezte ki miniszterelnöknek. A hajdani vezérkari százados, majd 1919-tő) aktív politikus ,.őrségváltás” határozott, erőszakos egyéniségéről volt ismert. Nem volt titok ún. fajvédő Programja …

Érdekel a cikk folytatása? »

A Bethlen kormány bukása

A birtokos parasztság közötti politikai erjedés több új parasztpárt megalakulásához vezetett. Ezek közül a legnagyobb befolyásra a Független Kisgazda-, Földműves és Polgári Agrárpárt tett szert, amely 1930 decemberében szerveződött meg. A(közkeletű nevén) Független Kisgazda Párt lényegében a régi Nagyatádi-féle kisgazdapárt követeléseit újította fel, így megalakulása jelentős hatást gyakorolt a válság …

Érdekel a cikk folytatása? »

Az ipari válság

Az ipari válság nem egyformán sújtotta az egyes ágazatokat. A legerősebben a túlnyomórészt termelőeszközöket gyártó iparágak, a vas-, a fém-, a gépkocsigyártás és az építőanyag-ipar érezte meg a krízist. A válság mélypontján a termelés az 1929-esnek mintegy a felére esett vissza. Alig érezte meg viszont a válságot a textil, a …

Érdekel a cikk folytatása? »

A Mezőgazdaság helyzete

Különösen előnytelen helyzetbe került a jelentős mértékben kivitelre termelő mezőgazdaság. Terményei nem bizonyultak versenyképesnek, mert a tengerentúli országok magasabb technikai színvonalon, kisebb önköltséggel termeltek. A világpiaci áresés elsősorban a gabonát érintette, amely Magyarországon a termelés súlypontját képezte. A belföldi értékesítést ugyanakkor korlátozta a hazai piac szűkös befogadóképessége. A mezőgazdasági termékek …

Érdekel a cikk folytatása? »

Kasztos társadalom

A felfelé irányuló áramlás, vagyis a szülőkénél magasabb rétegbe való emelkedés lehetősége nagyon korlátozott maradt. Az érettségi bizonyítvány és az egyetemi diploma megszerzése – ami belépőjegy lehetett az úri világba – a kétkezi dolgozók gyermekei számára igen nehéz volt. Legfeljebb a négyosztályos polgári iskolát vagy valamilyen szakiskolát végezhették el, ami …

Érdekel a cikk folytatása? »

Alacsony életszínvonal

Élelmiszerekre a munkásháztartások kiadásainak több mint 50%-át költötték. Ez az arány önmagában is a szűkös életvitel egyik mutatója. Ha egy családban több kereső volt, a fogyasztás színvonala akkor is alacsony maradt. Különösen kevés hús, tojás, tejtermék került a munkások asztalára, viszont sok lisztes, alacsony fehérje- és vitamintartalmú, de az éhséget …

Érdekel a cikk folytatása? »

A Munkásság

A városi proletáriátus a háború előtt a lakosság 17%-át, 1930-ban pedig már 29%-át tette ki. A gyarapodás fő forrása a faluról történt fölvándorlás volt. A létszámnövekedés mögött ugyanakkor az ipari struktúra és a munkásosztályon belüli arányok változása is meghúzódik. Ennek összetett hatása igen jól megmutatkozik az új iparágakban, pl. az …

Érdekel a cikk folytatása? »

A parasztok élete

Ha a paraszti népességen belüli arányokat nézzük, a két világháború közötti magyar paraszt jellegzetes típusa nem a birtokos paraszt, hanem a törpeparcellás vagy a nincstelen agrárproletár volt. Kereken hárommilliós rétege a paraszti népesség több mint kétharmad részét tette ki. Kialakulásában az iparosodás és az urbanizáció elégtelen volta játszotta a főszerepet. …

Érdekel a cikk folytatása? »

A Parasztság

A föld- és parasztkérdés a magyar társadalmi fejlődés központi problémája maradt a két világháború közötti időszakban is. A kezdetleges munkaeszközökkel rendelkező kisárutermelő parasztság gazdaságaiban a család végzett minden munkát. Önálló megélhetést csak a legalább 15 holdas birtok nyújtott. Öt hold alatti töredékparcella pedig egyáltalán nem tudta eltartani tulajdonosát.Ruhára, kultúrára alig …

Érdekel a cikk folytatása? »

Cím és rangkórság

„A cím- és rangkórság Magyarországon általános jelenség, és az a mód, ahogy ma életben van, az úrhatnámság és szolgalelkűség tipikus megnyilatkozása. Saját címüket az emberek csak lefelé használják, de egyenrangúak egymás között általában sohasem. Ez mutatja a címek igazi értékelésének hiányát és a hozzáfűződő tisztelet őszinteségében fogyatékos voltát. A magasabb …

Érdekel a cikk folytatása? »