LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Ha ott kell hagyni valahol:
Különösen nehéz lehet ebben az időszakban más gondjaira bízni a babát néhány órára. 1-2 éves kor között pedig komoly sírások adódhatnak ebből. Fontos, hogy ha más fog vigyázni a picire, mondd el neki előre, 1-2 órával az elválás előtt, mire számíthat, készítsd fel rá, majd amikor el kell menned mindig búcsúzz el
tőle, mondd meg mikor jössz vissza (úgy hogy ő is értse, tehát: „Most el kell mennie a maminak. Megeszitek szépen az ebédet, játszotok egy nagyot, és mire felébredsz már itt is leszek.”). Idővel megérti és megtanulja majd, hogy amikor elmész, vissza szoktál jönni.
Úgy tűnhet, az elválás könnyebb módja, ha csendben lelépsz, ezzel azonban azt éred el, hogy a gyermek megijed, amikor rájön, hogy eltűntél és becsapva érzi
magát. Nehezebb dolgod van, ha a kicsi sír, mert el kell válnotok, de ha mindig megbeszéled vele, mi történik és miért, akkor hamarabb megtanulja kezelni az ilyen helyzeteket és ezzel megkönnyíted a későbbi bölcsődébe/óvodába való beszoktatást is.
Fél az idegenektől:
Sok babánál a szeparációs szorongás első jele, hogy a korábban mindenkire barátságosan mosolygó baba, egyszer csak elkezd félni az idegenektől, bizalmatlanná válik, elsírja magát. Ez a fajta bizalmatlanság még jó ideig megmarad, 2-2 és fél évesen is oda fog szaladni hozzád, ha új emberek közé kerültök és a „szoknyádba bújik”. Általánosságban elmondható, hogy azok a gyerekek, akiket sokat visznek más emberek, gyerekek közé, játszótérre, játszóházba (mászós kortól már nyugodtan lehet), babaúszásra, vendégségbe, jobban átvészelik majd ezt az időszakot és könnyebben feloldódnak új emberek társaságában is, mint azok, akik csak a szűk családdal érintkeznek nap, mint nap. Érdemes tehát minél többet menni a babával, programokat szervezni, más kismamákkal, babákkal találkozni, játszóterezni, szomszédolni stb.
Ha megijed egy idegentől vagy egy új helyzettől és odabújik hozzád, nyugtasd mindig meg és hagyd, hogy a maga tempójában barátkozzék össze az új emberekkel.
