LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A berberek nagyon hosszú múltra tekintenek vissza, feljegyzések szerint már időszámításunk előtt 3000 körül éltek Afrikában. Számos törzsük él elszórtan Marokkóban, Algériában, Tunéziában, Líbiában, Egyiptomban. A marokkói népesség 40 százaléka berber, Algériában 30 százalék, Tunéziában 1%. Kisebb számban előfordulnak még Mauritániában, Malin és Nigerben. Leginkább a sivatagos területeket lakják, mint a Szaharát vagy az Atlasz-hegységet. Azért élnek ott, mert az i.sz. VII.században az arabok meghódították Észak-Afrikát, és kiszorították a berbereket. Északon a számuk csökkenőben van, egyre több berber teszi magáévá az arab nyelvet és kultúrát.
A berberek elevezése a római barbár szóból ered. A berberek nem-arab törzsek, bár az évszázadok során gyakran keveredtek arabokkal és más népcsoportokkal. Ezért a berbereket nem jellemző vonásaik, hanem nyelvük alapján lehet inkább azonosítani. A berber nyelven belül körülbelül háromszáz dialektus ismert, sőt több törzsnek saját önálló nyelve is van. A nyelvek írott változatát alig használják és nem nagyon tanítják.
A berberek hagyományosan muszlimok, és társadalmuk nem egységes. Évszázadokon keresztül folyamatosan harcban álltak az arabokkal Észak-Afrika uralmáért. A berber partvidék volt az a terület, ahol berber és arab kalózok gyakran megtámadták a Földközi-tenger hajóit.
Hagyományosan a berberek juhpásztorkodnak, de vannak, akik malomban, bányában dolgoznak, vagy fafaragók. A nők a ház körüli munkákat végzik, a szövés és a fazekasság is az ő feladatuk. A berberek többnyire falvakban laknak agyagkunyhókban vagy kecskeszőrből készült sátrakban. Nagyobb falvakban kőből is építenek házat. Ma a berberek többsége vándormunkaként dolgozik Spanyolországban vagy Franciaországban.
