LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Hogyan tanulunk meg beszélni?
A gyermekek a beszéd képességét is jól meghatározható szakaszokban sajátítják el. A legtöbb gyermek 24 és 36 hónapos kora között tanulja meg a száj elülső részén képzett mássalhangzók (p, b, m) kiejtését. A dzs és a v hang kiejtésére viszont csak jóval később, rendszerint ötéves koruk után válnak képessé, mert addig az ehhez szükséges izommozgásokat nem tudják megfelelően végrehajtani, és a szájüregük sem elég tágas ahhoz, hogy nyelvük fölvehesse az e hangok képzéséhez szükséges helyzetet.
A gyerekek kezdetben csak főneveket ismernek; ezeket követik az igék, majd egy sor más elem. Az első kétszavas kifejezések kétéves kor körül hagyják el ajkukat. Hatéves korára az átlagos gyerek kerek mondatokban beszél, mintegy 2600 szót használ, de akár 12 000-t is megért.
Eredendően kíváncsiak-e a gyerekek?
Valamiféle túlélési ösztön, egyfajta késztetés környezetünk minél jobb megismerésére és a benne való boldogulásra már születésünkkor megvan mindannyiunkban. Ez az úgynevezett alkalmassági késztetés ösztönzi már az egészen kicsi gyermekeket is a folytonos kíváncsiskodásra, kísérletezésre.
A kíváncsiság és az alkalmassági késztetés azonban viszonylag gyenge ösztön: a gyermeki lélekben elnyomhatják vagy felerősíthetik a felnőttektől kapott negatív vagy pozitív visszajelzések.
Negatív visszajelzésről akkor beszélhetünk, ha a gyermek azt tapasztalja, hogy valamely cselekvés elsajátítására vagy fogalom megismerésére irányuló törekvéseit közömbösen vagy rosszallással fogadják. Ez kudarcérzést kelt benne, s ha megismétlődik, kerülni kezdi a kihívásokat, és az ismeretszerzésben, a döntések meghozatalában továbbra is szüleitől, tanáraitól várja a kezdeményezést. A sikeres feladatmegoldások, a szülők és más felnőttek ismétlődő dicséretei viszont fokozzák a gyermek kíváncsiságát, önállóságát és önbizalmát.
