Kísérletek során kimutatták, hogy a néhány napos baba az emberi beszédre fogékonyabb, mint bármely más hangra. Bebizonyították, hogy már egészen pici korban különbséget tud tenni beszédhangok között, ami a beszédtanulás folyamatának lényeges része. Az egyik kísérletnél egy hónapos babákat figyeltek és azt tapasztalták, hogy gyorsabban isszák a tejet az üvegből, ha valami új hangot hallanak, főleg, ha az emberi beszéd. Először a „pa” hangot játszották le nekik folyamatosan. De egy idő után a baba megunta, hogy ugyanazt a hangot hallja és már nem evett olyan szívesen. Ekkor „pa” helyett „ba”-t játszottak le és a baba ismét lelkesebben itta a tápszert. A kísérletben az a figyelemreméltó, hogy a kisbaba két egymáshoz nagyon hasonló hangot tudott megkülönböztetni, jóval azelőtt, hogy ki tudta volna mondani őket. Hathetes korig az újszülött is rögtön ad hangokat: eleinte csak sír, amikor éhes, amikor szeretet igényel, amikor fáj valamije. De már kezd bugyborékolásra emlékeztető hangokat adni; ezzel fejezi ki elégedettségét. Hathetes korában, amikor a mosolygó arcunkat látja vagy a hangunkat hallja, jobban kivehető gurgulázással válaszol. Még nem beszél hozzánk, de már közöl, sőt megtanulja, hogy utánozza a felnőttek közlési módját. Amikor meghallja hangunkat, gurgulázva „mond valamit” nekünk, aztán megvárja a válaszunkat, majd ismét mond valamit a maga módján. Három- négyhónapos korában gőgicsélő hangokat kezd adni. Ezek a fokon a hang egy szótagú, egy nyílt magánhangzóval. Az első mássalhangzók, amelyeket kiejt, a p, b és az m; nem meglepő, hogy mondja már, hogy „maa” és „paa”, bár még nem tudatosan.
Nagyon tetszett a cikk!
Örülök :)
Érdekes! Mindenkinek akinek pici babája van annak érdekes lehet!