A bizalom a legfőbb kapcsolatot védő szabály. Feloldódom a másikban, és normáink közösen elfogadottak lesznek. Fel sem merül, hogy a másik ebből kiléphetne. Ilyen fokú bizalom a kapcsolatoknak csak kis százalékában van állandóan jelen. Ez lenne az ideális, de annyi ingerrel vagyunk körülvéve, és annyi emberrel kerülünk kapcsolatba, akkora mobilitás és a csábítás lehetősége, hogy erős és jó kapcsolat kell ahhoz, hogy a bizalom ilyen szinten meglegyen. Önmagát építő kapcsolat kell ehhez, melyben a gesztusokon keresztül jelzik a partnerek az egymás iránti elkötelezettségüket.
Ha az előbb említett szabályokat bárhol megsértik, rögtön gyanakodni kezdünk, rögtön félni kezdünk, féltékenyek leszünk. Ha túl közel állva beszélget a partnerem valakivel, rögtön felteszem magamban a kérdést, vajon miről beszélgetnek? Ugyanis, ha valaki átlépi a személyes térnek ezt az ötven centiméteres távolságát, az már egy intimszférába való behatolás. Ilyenkor az ember már hátrál, ha nem kívánja a közelséget, de elég egy partin meglátnom ilyen helyzetben a páromat messziről, már számon fogom kérni, ha nem is követelőzve, hogy ki volt az, mit akart tőled…? És figyelni fogom őket.
Amikor egy pár belép egy kávézóba, étterembe, a férfi megy elől, és rögtön körülnéz, hogy a mögötte jövő nőre hányan kapják fel a fejüket. Rögtön detektálja magában azt a két-három potenciális riválist, ellenfelet, aki veszélyt jelenthet.
Általános nézet, hogy a rossz házasság okozza, hogy a férfi, vagy a nő elcsábuljon, és új kapcsolatot kezdjen. Ez nem egészen fedi a valóságot. Új kapcsolatokat az emberek elég könnyen kötnek és elég felelőtlenül is. Az sokkal inkább igaz, hogy az új kapcsolat jelzi, ha egy házasság bajban van.
A félrelépő férfiak 56 százaléka nyilatkozta egy szociológiai felmérés szerint, hogy az ő házassága boldog és jó. Ennek ellenére köt új kapcsolatokat, külső kapcsolatokat. A hasonló helyzetű nőknek ugyanakkor csak 34 százaléka nyilatkozta, hogy az ő házassága megfelelő és jó.