LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A középkor egyik legelterjedtebb és valószínűleg az emberiség legegyszerűbb, legkezdetlegesebb lábbelije volt a bocskor, mivel elkészítése semmiféle szaktudást nem igényelt. Több bocskorforma is használatban volt. Ismert a telkes vagy telekes bocskor, amelynek szélén fülek (telek) voltak, ezeken keresztül lehetett az ún. bocskorszíjat befűzni és a lábszárhoz kötni. A tehetősebbek gyakran díszesebb szíjakat is használtak. A Felföldön és az Alföldön használták ezt a kerek fejű, ráncos orrú formát. Másik fajtája az Alföld és a Dunántúl déli részén, valamint a szlavóniai magyarok körében használt fedeles bocskor, amelynek eleje egészen zárt volt, és a pántos saruhoz volt hasonló, amelyről majd ótörök jövevényszavaink közt szólok bővebben. Praktikus viselet lehetett a bocskor azok számára, akik a mezőn dolgoztak, erre utal az is, hogy a pásztorok viselték legtovább. A szegény emberek télen is bocskort hordtak, erre a célra készült a szőrös bocskor.
A bocskort nem mezítláb hordták, hanem valamilyen ruhadarabot tekertek a lábfejükre harisnya helyett. Ez volt a kapca. Nyáron elég volt egy vékony vászonkapca is, de télen több réteget is a lábuk köré tekertek, és a legfelső réteget rendesen bezsírozták, hogy az esővel szemben ellenállóbbá tegyék. Ma már szinte nem is ismerjük kapca szavunk eredeti jelentését. Kiveszését a használat hiánya indokolta, hiszen a lábbelik fejlődésével maga a kapca elavulttá vált, így már a megnevezésre sem volt szükség, és szépen lassan elfelejtődött. Azonban nyelvjárásokban és szólásokban még fellelhető. Ám ezekben a szólásokban jelentése már annyira elhomályosult, hogy csak az átvitt értelme az, ami a hétköznapi ember eszébe jut, és amelyhez pejoratív értelem rendelődött: a kapca, kapcarongy a gorombán kezelt és kihasznált embert jelenti.
