LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A középkori busik számára érvényben volt egy viselkedéskódex, amelyhez a harc közben mindig igazodniuk kellett. Még a Hadakozó Fejedelemségek zavaros időszakában is, amikor nem védték törvények az embereket, vitathatatlanul létezett egyfajta hallgatólagos közmegegyezés, amelyet a szamurájoknak be kellett tartaniuk. Később ezt busidónak nevezték, ebben az időszakban azonban még nem létezett ez a kifejezés, ezért „az íjat és nyilat használók gyakorlatának”, vagy „az íj és nyíl útjának” hívták.
A busik gyűlölték az aljasságot és elítélték a gyávaságot, ezért a harcmezőn megkövetelték a becsületes harcot és a halálfélelem legyőzését. A tiszta és halálfélelemtől mentes küzdelem – melyet bujúnak, „harci bátorságnak” hívtak – a legnagyobb dicsőséget jelentette számukra. Ezért a „dicsőségért” harcoltak, míg a harcmezőn tanúsított hitvány és gyáva magatartás, mint a legnagyobb „szégyen” taszította őket.
A későbbi időkben a busidón esetenként a szamurájnak a harcmezőn uráért véghezvitt méltóságteljes önfeláldozását értették. E gondolkodásmód szerint a husik kötelessége volt, hogy méltósággal, pajzsként uruk lova előtt haljanak meg. Ugyanakkor viszont az is előfordult a középkorban, hogy egy husi érdemtelennek találva urát könnyű szívvel másik úr szolgálatába állt. Élt olyan híres tábornok, aki hétszer is gazdát váltott, és egy ránk maradt anekdota szerint Tojotomi Hidejosi is készségesen elengedte a más úr szolgálatába kívánkozó vazallusait. Az is gyakran megtörtént, hogy egy alacsonyabb rangú husi a magasabb rangú legyőzésével, feljebbvalója helyére lépve emelkedett fel. A későbbi Edo-kor szilárd társadalmi helyzetű, békés korszakától eltérően, ebben az időszakban még nem voltak szigorúan rögzült alá-, és fölérendeltségi viszonyok. Ebből kifolyólag a középkori busidó sajátossága, hogy bár az úr érdekében való önfeláldozás is magától értetődő volt, ahogy már korábban említettük, a szamurájok a csatatéren a „szégyentől” irtózva, és a „harci bátorságot” nagyra értékelve küzdöttek a „dicsőségért”.
