LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A busmanok Dél-Afrika legrégibb őslakói, legalább húszezer éves múltra tekintenek vissza, otthonuk a Kalahári-sivatag. Sokféle busman létezik, számos törzs tartozik hozzájuk, és nekik nem is igen van saját magukra kollektív elnevezésük – változó, hogy mit mondanak, busmant, san-t, vagy basarwa-t. Azok az elnevezések, melyek általánosan ismertek, többnyire idegenektől származnak, és lehet némi pejoratív színezetük is. Sokan már a busmanok közül is elfogadták és használják a busman elnevezést.
Vadászó-gyűjtögető nép, évezredek óta sikeresen megélnek a sivatagi körülmények között. Bár vadásznak különféle antilopfajokra, mindennapi ételeik inkább gyümölcsök, magvak, gyökerek, melyeket a sivatagban gyűjtenek. Fából készítenek maguknak átmeneti szállást. Sok busman, aki kiszorult korábbi élőhelyéről, letelepedett olyan vidékeken, ahol nem lehet vadászni és gyűjtögetni, ehelyett földművelésbe kezdenek.
A busmanok eredeti lakhelyét elözönlötték a bantu törzsek még mintegy 1500 évvel ezelőtt, majd újra néhány száz éve a fehér gyarmatosítók. Azóta szembesülniük kell a diszkrimiációval, az ősi földjükről való kiűzetéssel, a makacs, de elhallgatott fajirtással, aminek következtében számuk több millióról százezerre csökkent. Ma, bár lenézik őket primitívnek tartott életformájuk miatt, és kénytelenek úgy élni, mint a marhapásztorok, problémáik v’ltozóak attól függően, hogy hol élnek. Például Dél-Arfikában a khomani törzsnek már felismerték a földhöz való jogát, de sok más törzs még nem számíthat erre sem.
