A cselekvések teljes végiggondoltságához tehát az szükséges, hogy tudatában legyünk mind a múltnak, mind a jövőbeli lehetőségeknek és a jelennel való összefüggésüknek. Az élő szervezet képes arra, hogy „előre beállítódjék” a megvalósítandó cselekvésekre. Ez a gondolat nyert megfogalmazást a megelőző visszatükrözés elvében, amely egyetemes alapelve annak, ahogy a szervezet a környező létfeltételekhez alkalmazkodik. Az ember esetében ez a megelőzés képzetek és célkitűzések formájában
valósul meg. A célkitűzés képessége az a sajátos emberi képesség, amely a tudat legfőbb jellemzőjét alkotja. A tudat felesleges fényűzés lenne, ha nem lenne képes célokat kitűzni, ami nélkül egyáltalán nem lehetne célszerű cselekvéseket megvalósítani.
A jövőre való reakció reális pszichikus folyamat. Nemhiába szokták azt mondani: „Az eljövendő események előrevetítik árnyékukat.” A jövő előrelátásának pszichológiai alapját a jelen vásznán megjelenő ezen „árnyékának” az észlelése és gondolati felfogása képezi. E tényező figyelembevétele nélkül lényegében egyetlen cselekvést sem lehet megérteni. A változó helyzetek, amelyekkel az ember élete folyamán akarva-nemakarva állandóan találkozik, elősegítik fejlődésében ezt a képességét, hogy megsejtse az események további menetét. Az ésszerű viselkedés minden formája feltételezi a bekövetkező történések előrelátását – ide sorolva magának a tevékenységnek az eredményét is. Csak ennek köszönhetően sikerülhet idejében megragadni az események fejlődésének logikáját és tendenciáját, s ennek alapján célszerű cselekvéseket hajtani végre.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány