A cél megvalósításának folyamatában a tudat úgy irányítja a megfelelő fiziológiai folyamatokat, hogy azok a célkitűzés elérését biztosító testi mozgásokat eredményezzenek. A cél szabja meg azt a módot is, ahogy a tárgyi tevékenység megváltoztatja a dolgot. Hangsúlyozva az emberi munkatevékenységnek az állati viselkedéstől való különbségét, Marx rámutatott, hogy az ember nemcsak a formáját változtatja meg annak, ami a természetben adva van, hanem egyszersmind a természeti dologban „megvalósítja célját, amelynek tudatában van, amely törvényként meghatározza cselekvésének útját-módját, s amelynek alá kell rendelnie akaratát. Tehát a célkitűzés minden tudatos cselekedet előfeltétele. A tudat keletkezésének és fejlődésének alapvető életértelme és történelmi szükségszerűsége éppen abban rejlik, hogy biztosítja a világ átalakítására és az emberi, társadalmi érdekeknek való alávetésére irányuló célkitűző, alkotó tevékenység lehetőségét. A tudat teszi képessé az embert arra, hogy helyesen tükrözze vissza a létezőt, előrelássa az eljövendőt és ennek alapján, a gyakorlati tevékenység közvetítésével „teremtse” a világot.
Az aktivitás forrását, a cselekvéseknek és a tudati aktusok végrehajtásának „mozgatórugóját” a szükséglet alkotja: az ember tárgyilag meghatározott függése a külvilágtól, a személyiség szubjektív igényei az objektív világgal szemben, olyan tárgyakra és feltételekre való szüksége, amelyek elengedhetetlenek normális élettevékenységéhez, önmegvalósításához és fejlődéséhez.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány