LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A ceruza már évszázadok óta nem v ólomból vagy ónból készül. Az ókori görögök, rómaiak és egyiptomiak, kis ólomkorongokkal használtak a papiruszlapokhoz, mielőtt tintával és az ecsettel neki kezdtek volna az írásnak és díszítésnek. A 14. században már az európai művészek is használtak ólmot, ezüstvesszőt, cinket, rajzaikhoz, egészen a grafit felfedezéséig (észak-anglia Borrowdale-ben , 1564). A grafit a legpuhább elemi szén egyik formája. Bármihez, akár papírhoz, papírhoz nyomva. Vékony lemezecskék válnak le róla, amit a felület megőriz.
A grafit réteges szerkezetű, kiváló kenőanyag, ezért feldolgozása különleges eljárást kíván.
A grafitport porcelánfölddel és vízzel elegyítik, és ezt a sűrű masszát egy hengeren préselik keresztül, ami végén kis lyuk van. Ezeket, a csíkokat azután ceruza méretűre darabolják,,kemencében kiszárítják,majd körülbelül 1200 °C hőmérsékleten kiégetik. A majdnem kész ceruzabeleket ezután viasszal átkenik, jobb hatás kedvéért, majd lezárják a végét.
A fa rész készítéséhez a fát apró lapokra szeletelik, a ceruzabél hosszúságával azonos méretre.
Az egyes lapokba hornyokat vágnak, ebbe rakják a grafitbeleket, és ugyanilyen hornyolt lapot ragasztanak rá. Ezután egy speciális gépen vezetik körül, ami kivágja belőlük a hengeres vagy öt-hatszögletű ceruzákat. Végső stádiumként a ceruzákat lakkal vonják be.
A ceruza keménysége a hozzáadott porcelánföld minőségén múlik. A legkedveltebb a HB jelű (Hard and Black), a puhább és feketébb ceruzabelek pedig a B 2 B jelzésűek, amelyben több a grafit tartalom.
A színes ceruzák nem grafitból készülnek, csak egyszerű agyagból, viaszból és színezőanyagokból.
