LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Izgalmas, egyedi megjelenésüktől eltekintve a két hal nem sokban hasonlít.
A compó a pontyalakúak családjába tartozik. Megjelenése: teste zömök, színe alapvetően zöld: a hátától a hasa felé világosodik a színe, oldala arany-csillogású. Pikkelye apró, testét nyálkaréteg fedi. Szája szélében kicsiny bajszok ülnek. Úszói és farokúszója lekerekítettek. Magyarországon ritka az egy-két kiló feletti példány, inkább a tenyérnyi compók a jellemzőek. Élőhelye elsősorban a nyugodtabb vizek: holtágak, csatornák, a dús aljnövényzetű helyeken fellelhető. Igen óvatos hal, hazánkban viszonylag ritkán akad horogra. Étrendjében a lárvák, férgek mellett növények is találhatók, így mind kukaccal, mind kukoricával fogható. Kifogás után is viszonylag sokáig életben marad. Húsa ízletes, bár nem könnyen válik le a szálkáról.
A naphal a sügéralakúak családjába tartozik. Megjelenése teljesen egyedi, és – a Magyarországi fajokat számításba véve legalábbis – összetéveszthetetlen. Teste színpompás, fényes. Alkatát tekintve magas, oldalról lapított testű. Háta sötét, oldala világoszöld és sárgás színekben játszik, rajta sötét pöttyök díszelegnek. Hasa élénksárga. Úszói kerekek, hátúszója tüskés. Kopoltyúja tövében piros pötty látható fekete kontúrral. Szeme nagy, sötét. Mérete kicsi, a tizenöt centi ritkán haladja meg. Főként állóvizek lakója. Mindenevő, a halikrákat is pusztítja. A horgászok előszeretettel irtják a fajt, ugyanis – a törpeharcsához hasonlóan – mindenféle csalétkek megdézsmál és nem hagyja érvényesülni a kedveltebb fajokat.
