Az optimális családtervezés érdekében nagy súlyt kell helyezzünk a férfi apaságra való alkalmasságának ellenőrzésére és tudatosítására is. Kultúránk, vagy éppen kulturálatlanságunk egyik sajátos megnyilvánulása ugyanis, hogy a gyermekvállalásban a nőkre hárul a főszerep, és a férfiak – különösen régebben – csak amolyan statisztákként vettek részt az eseményekben. Pedig biológiai és társadalmi szempontból sokszorosan igazolt az apaság jelentősége is.
A férfi nemzőképesség
Három jelenséget kell elkülönítenünk. A férfi nemi aktivitását (nemi képességét, „potenciáját”), e nélkül ugyanis nem bizonyíthatja a nemzőképességét sem. A nemzőképességhez szükséges ondósejtképződést, amely a herében történik, végül az ondóhólyag és a dülmirigy (prosztata) működését, amelynek terméke az ondófolyadék.
E három tényező szétválasztására, illetve ezek függetlenségének megértésére ma még csak kevesen képesek. Sokan úgy gondolják, hogy akinek jó a potenciája, nem lehet meddő. Pedig hát a nemi képesség és a nemzőképesség között általában nincs szoros összefüggés. Ritka kivétel, amikor a nemzőképesség hiányának oka a férfi teljes impotenciája. Vizsgálati adataink arra utalnak, hogy a nemzőképtelen férfiak nemi aktivitása nem tér el az átlagostól. Sőt, ismerünk „nagy természetű” de meddő férfiakat is. Az ondófolyadék és az ondósejtek (a spermiumok) különböző eredete is gyakorta félreértésre ad okot. Sok férfi hiszi azt, hogy akinek ondója van, annak nem lehet gondja a megtermékenyítéssel sem. Egy-egy ondókilövellés (ejakuláció) kapcsán 3-6 milliliter ondófolyadék távozik a férfi szervezetéből. A mellékherében és a dülmirigyben termelődő folyadék mennyiségének és minőségének azonban kevés köze van a férfi nemzőképességéhez. Az utóbbit döntően a herében történő ondósejt-termelődés határozza meg. Így a férfi nemzőképességének vizsgálata lényegében egyet jelent az ondóvizsgálattal.