Elengedhetetlen, hogy az anya is eleget pihenjen. Amikor a pici baba felébred éjszakánként, már a kezdet kezdetén gondoskodni kell arról, hogy ennek a terhe ne csak az anyára nehezedjen. Osszuk be egymás között az éjszakákat: egyik éjjel az anya, másik éjjel az apa legyen „ügyeletes”. Bármilyen okból sír fel a baba, mindig oda kell menni hozzá, különben egyre nyugtalanabb, kimerültebb lesz, nehéz lesz lecsillapítani, mi pedig még jobban kimerülünk. Amíg a baba igényli az éjszakai evést és még nem alussza át az éjszakát, az éjszaka folyamán mindenképpen fel kell kelnünk. A következőkkel könnyíthetjük meg ezt: Vegyük igénybe házastársunk segítségét abban, hogy hetente legalább egyszer vagy kétszer korábban tudjunk lefeküdni. Ha mesterségesen tápláljuk a babát, egyszerűsítsük az éjszakai etetést azzal, hogy mindent előkészítünk lefekvés előtt. Ha mesterségesen tápláljuk a kicsit, időnként az apa is megetetheti éjjel. Ha szoptatunk – de csak, ha a tejelválasztás teljes lendülettel megindult! – fejjük le a tejet napközben és éjszaka a férjünk a lefejt tejet itassa meg a babával. Ez semmilyen szempontból nem hátrányos, legfeljebb a baba eleinte húzódozik a cumitól. Az apa akkor is tud segíteni, ha szoptatunk. Ha a baba másik szobában alszik, menjen érte ő, hozza be, tegye tisztába szopás után és fektesse vissza. (Ha a baba bőre nem túl érzékeny és csak pisis a pelenka, a tisztába tevés –esetleg – kihagyható. Sok anya nehezen alszik el újra. Csak rosszabb, ha bosszúsan forgolódunk, hánykolódunk az ágyban. Ehelyett próbálkozzunk meg relaxáló gyakorlatokkal; vegyünk elő egy olyan könyvet, amit már régóta készülünk elolvasni, foglalkozzunk olyan munkával, amit ágyban lehet végezni vagy végső soron keljünk fel és végezzünk el valami olyasmit, amit már régóta halogattunk. Ha éjszaka nem aludtunk eleget, másnap kell pótolnunk. Tehát végezzünk kevesebbet, mint máskor, házi munkából csak amennyit feltétlen szükséges és feküdjünk le napközben, amikor a baba úgyis alszik.