A szülő az első igazságszolgáltatási fórum: a gyermek vagy elítélt lesz, vagy ártatlan aszerint, hogy szülei miként viszonyulnak hozzá.
A szülőt jellemző narcisztikus index nagyon erősen befolyásolja a gyermek pszichikumát: jóllehet a szülők tudatosan vigyáznak a gyermek jóllétére, úgy tűnik, közülük sokan mégsem képesek a gyermeküket a maga, tőlük különböző másságában elfogadni. Inkább önmaguk folytatását látják benne, és rajta keresztül olyan gyermekkort szeretnének átélni, amilyen annak idején nekik nem adatott meg.
Hogyan fogja a gyermek különválasztani magát ettől a vágytól egészen fiatalon, amikor még szimbiózisban él a szüleivel, az ő álmaik veszik körül, az ő kívánságaikat hallja?
A klónozás azért ijesztő, mert a szülő-gyermek hasonlóság teljes lenne általa. A folyamatos és elkerülhetetlen összehasonlítás semmilyen szabadságot nem hagyna a gyermeknek, hogy „önmaga” lehessen. Ő már nem lenne szabad ember, hanem annak a tükörnek a foglya, amelyet saját szülője tart neki.
A várva várt gyermek mihelyt megszületik, felidézi az egyik vagy mindkét szülő gyermekkorának emlékét:
• ha erőszakos, esetleg szadista szülőkhöz születik, ők nem viselik el, hogy más legyen, mint amilyennek ők akarják. A gyermek már kezdettől fogva „terror alatt” áll, ahogy Alice Miller fogalmaz, és csak a fizikai erő hiánya akadályozza meg abban, hogy a serdülőkor előtt harcba szálljon a szüleivel. De menekülni igyekszik a börtönéből (akár fizikai, akár pszichikai körülményekről van szó). Vannak szülők, akik verik a gyerekeiket, míg mások szidják vagy lenézik őket. A serdülő úgy menekül ebből a helyzetből, hogy vagy erőszakossá válik ő maga is, vagy a drogokhoz nyúl, esetleg öngyilkossággal próbálkozik;
• ha a szülők a gyermek vágyaival azonosulva nem mutatják ki igényeiket, ezzel zavaró körülményeket teremtenek. Hiszen a gyermek előtt nem lesznek korlátok, útmutatók, és semmi nem szab gátat a vágyainak. A szülei végül azt hányják a szemére: -„Már bosszantasz bennünket az örökös kéréseiddel!” – és ez a gyerek elégedetlen lesz, egyetlen törvénye az önzés, mert a szülei azt hitették el vele, hogy a világ az övé, és a többiek őt szolgálják; ő azért van, hogy „kívánjon” a szülei helyett, akik boldog, elégedett és főleg erőszakmentesen nevelt gyermeket szeretnének. Végül kikészíti a szüleit azzal, hogy mind többet és többet követel tőlük, érezvén, hogy semmit nem tudnak tőle megtagadni.