LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A politikai szabadságjogoknak a többi kelet-közép-európai államnál nagyobb mértékű csehszlovákiai érvényesülése a magyar kisebbség számára is lehetővé tette a pártpolitikai szerveződést. Az 1920-ban létrehozott Országos Keresztényszocialista Párt, illetve az Országos Magyar Kisgazda Párt (későbbi neve: Magyar Nemzeti Párt) képviselői ellenzéki politizálással
szabadságjog próbáltak érvényt szerezni az 1920. évi csehszlovákiai alkotmánytörvényekben rögzített kisebbségi jogoknak.
A fiatal kisebbségi magyar nemzedéknek a cserkészmozgalomban, illetve az egyetemi klubokban szerveződő csoportjai, az ún. újarcú magyarok, Balogh Edgár vezetésével 1929-ben megalakították a Sarló mozgalmat, amely a Duna-völgyi népek összefogására épülő magyar politikai alternatíva kidolgozását sürgette. A harmincas évek elején azonban a az önrendelkezést egyedül támogató csehszlovák kommunista pártba sodródva a Sarló mozgalom rövid időn belül elveszítette befolyását.
A két ellenzéki magyar kisebbségi párt 1936-ban Egyesült Magyar Párt néven fuzionált és Esterházy János, illetve Szüllő Géza vezetésével arra törekedett, hogy az egyre feszültebbé vált szlovák, illetve német kérdés rendezésével párhuzamosan a magyar kisebbség minél teljesebb autonómiához jusson.
A Milan Hodza miniszterelnök, illetve Edvard Benes köztársasági elnök által felkínált nemzetiségi statútum-tervezet azonban végzetesen megkésett: Hitler agresszív fellépése nyomán az 1938. szeptember 30-i négyhatalmi müncheni szerződéssel, illetve az 1938. november 2-i első bécsi döntéssel Csehszlovákia elveszítette német és magyar többségű területeit. Közben a szlovákok október 6-i zsolnai határozatukkal egyoldalúan kihirdették autonómiájuk megvalósítását.
