Végtelen sok anyagi és szellemi jellegű szál kapcsolja össze az embert a természettel és a társadalmi élet eseményeivel. Ember és világ ezen állandó kölcsönhatásában rejlik az az értelem, amelyet az élet oly sokat felölelő fogalmával jelölünk.
Mint annak a tudatos emberi aktivitásnak a megjelenési formáját, amely a tárgy emberi és társadalmi szükségletek kielégítését célzó megváltoztatására és átalakítására irányul, a tevékenységet mindenekelőtt a helyzet és a szükségletek jellege határozza meg. A cselekvéseket azonban nem csupán az objektív valóság determinálja, hanem ennek meghatározott módon történő felfogása is, beleértve a legkülönbözőbb fantasztikus elképzeléseket, találgatásokat, sejtéseket és feltételezéseket, hogy mi valószínű, mi lehetséges, illetve valóságos.
A tevékenység meghatározott struktúrával rendelkezik, amelynek elemei a szükségletek, a motívumok, a célok, ezek elérésének eszközei, az egyes cselekvési aktusok, s végül a tárgy, amelyre a tevékenység irányul. Néha a következő alternatíva formájában megfogalmazott kérdést állítják fel: vajon a tárgyi tevékenység a tudat kialakulásának meghatározó tényezője és előfeltétele, vagy pedig beletartozik magának a tudatnak a struktúrájába? A gyakorlati tevékenység sosem vak, értelmetlen, nem tudatosult. Nem azonos egyszerűen a testi szervek mozgásával, hanem gondolattal felfegyverzett, szellem által áthatott. A tevékenység reális folyamatát minden egyes esetben megelőzi célja kialakításának ideális folyamata.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány