A fiatalkorban kezdődő, viszonylag ritka, inzulinhiányon alapuló 1-es típusú cukorbetegsége nem jellemző az elhízás, a betegek egy része sovány, és a vérzsír eltérések is csak addig állnak fenn, amíg nem sikerül a cukorbetegséget jól beállítani. Az elhízás tehát nem hajlamosít az 1-es típusú cukorbetegségre. Egészen más a helyzet a felnőttkorban kezdődő, a lakosság 3-5 százalékát érintő 2-es típusú cukorbetegséggel. Ezen betegek mintegy 8 százaléka elhízott, az elhízásnak legtöbbször oki szerepe van a betegség keletkezésében. Az elhízottakban leggyakrabban csak laborvizsgálatokkal kimutatható cukorbetegség-hajlam alakul ki általában 40 éves kor után, majd a cukorbetegség keletkezik, mely eleinte diétás, később sokszor gyógyszeres, végül nem egyszer inzulinkezelést igényel. Elhízottaknál kezdődő szomjazás, szájszárazság, sok folyadékfogyasztás, sok vizelet esetén kell elsősorban gondolni arra, hogy vércukor-, illetve vércukor-terheléses vizsgálat történjen. A 2-es típusú cukorbaj döntően a centrális, alma típusú elhízottakban keletkezik. Vizsgálatok kimutatták, hogy az elhízott diabéteszes nőbetegek több mint 80 százalékának alma típusú elhízása volt, tehát a cukorbetegség jelöltjeit a hasukra hízott kövérek között kell keresni. A 2-es típusú cukorbetegség megelőzése, tehát az elhízás megelőzését is jelenti. Tapasztalatok szerint a már kialakult, diétára szoruló cukorbetegség 10 kilogramm fogyás eredményeként a cukorbetegség-hajlam, a csökkent glükóz tolerancia szintjére szelídíthető, mely újabb 10 kilogramm testsúlycsökkenéssel meg is szüntethető, így a cukorbetegség teljesen visszafejleszthető.