LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A dogonok a sziklás hegyekben laknak Burkina Faso területén és Mali délkeleti részén. Afrika más népcsoportjaiból azzal tűnnek ki, hogy saját kultúrájukat megőrizték és tovább vitték még az iszlám hódítása idején is.
Az 1930-as évekig a külvilágtól teljesen elszigetelve éltek, és minden külső hatásnak ellenálltak. Szájhagyomány szerint a Niger folyó nyugati partjáról számaznak, és 149o körül a mossi nép elől menekülve a Bandiagara sziklás vidékére telepedtek. Mivel itt igen jó menedéket találtak, ellen tudtak állni a muszlimoknak, a franciáknak és mindenkinek, aki uralmuk alá próbálta őket hajtani.
A dogonok családi csoportosulásokba rendeződnek, minden csoport a dogonok életének más-más szeletéért felel. Az awák társasága felel a dogon kultúra spirituális gyakorlatáért, mindenért, ami a halálhoz és a haldoklás időszakához kapcsolódik, illetve ők kommnikálnak az ősök szellemével. A lebe nevű csoport kommunikál a gabonaszellemekkel és más növényszellemekkel.
Művészetük kiemelkedő darabjai a maszkok, amelyeket különféle ceremóniák és rituálék alkalmával öltenek fel. A maszkok neve inima, és úgy tartják, bennük van az életerő, amit nyama-nak neveznek. A ceremóniák során használt maszkoknak több mint 65 fajtája ismert. Fafaragásuk “primitív” megjelenéséről ismert, amely jelleg a legtöbb afrikai alkotásról mára már eltűnt. A dogonok kedvelt színei – amelyeket alkotásaikon is használnak – a vörös, a fekete és a fehér, illetve a barna különböző árnyalatai, amelyeket a vörös homokszerű porból állítanak elő. A dogonok fafaragásai mind bonyolult módon, nagy odafigyeléssel készülnek, és nagy kulturális jelenőségük van.
