LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Évek alatt a párkapcsolatok kihűlhetnek, rutinszerűvé válhatnak. A párkapcsolatba munkát kell fektetni, pörgetni kell, és fenntartani a másik érdeklődését. Ezt nagyon sokan nem teszik meg. Emiatt a kommunikáció leül, az egymás iránti érdeklődés lanyhul. Legtöbbször csak azt veszi észre az ember, hogy már nem érdekli a másikat. Miből lehet ezt észrevenni? Apró jelekből, illetve azok elmaradásából. Ritkulnak a gesztusok, a rámosolygás, a megerősítő simogatás, az elismerés, a dicséret, az udvarlás, az apró ajándékok… Mindezek szerepe a megerősítés: fontos nekem a másik.
Ha ezek lassan elmaradnak, a hiányukat nem venni észre azonnal, hiszen lassan hozzászokunk. Kell hozzá valami kiváltó inger, s akkor hirtelen összeáll a kép.
A féltékenység egy nagyon ősi, preverbális (beszélni-tudás előtti) állapotra vezet vissza, egy olyan helyzetet modellál, amikor csecsemőként az anyára voltunk kizárólag rászorulva, és annak az elvesztése a teljes létösszeomlással fenyegetett. Egy féltékeny embert emiatt nem lehet szavakkal megnyugtatni. Egy féltékeny ember újra és újra felteszi a kérdéseket, és ha ezekre megsértődve nem válaszolunk, az csak olaj a tűzre. Akkor azt hiszi, hogy titkolnivalónk van, s azért nincs válasz. Emiatt újra és újra felteszi azokat, egyre gyötrőbben, hogy kicsikarja a választ. Vég nélkül folytatódhat ez.
De ez a másik szemében sértő bizalmatlanságnak számít, egy idő múlva valóban sértett lesz, visszahúzódik, nem válaszol, ettől a féltékeny partner azt hiszi, hogy valóban van takargatnivaló, még intenzívebben kérdez, és kész a dráma. Nincs sok hozama a szavaknak.
Ám az érzelmek, az érintések, a gesztusok többre vezetnek. Ha odafigyelek a féltékeny partneremre, annak ellenére, hogy dühös vagyok rá, programokat csinálok vele. Megölelem, foglalkozom vele, ez elvezet a megoldáshoz.
