LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az ember nyilván megszűnne óvakodni attól a farkastól, amely minden találkozás alkalmával békés farkcsóválgatások közepette a lábaihoz feküdne. Másrészről, ha valakinek rossz híre van, még legártatlanabb cselekedetei is gyanút keltenek. Néha a beállítódás merev, rendkívül tartós, betegesen kényszerítő jelleget ölt – ezt nevezzük fixációnak. Lehet, hogy valaki leküzdhetetlenül fél az egértől, bár teljesen tudatában van ezen érzés ostobaságának.
A tudattalan lelki élet leggazdagabb szférája az álmok illuzórikus világa, melyben a valóságból nyert képek általában egymástól elszakítva, logikai összefüggések kapcsolatából kiszakadva tűnnek fel. Filozófiai-pszichológiai szempontból az álom úgy jelenik meg, mint egy olyan állapot, melyben az ember ideiglenesen elveszíti a világban való létének érzését. Az álom az az állapot, amelyben az ember nem tudatosítja a szellemi világába kerülő tartalmakat, amelyben semmit sem tud a külvilágról: mintegy kivonja magát a világból, és elhárítja magától az onnan érkező ingereket. Az álom pszichológiai célja a pihenés.
Ismeretes, hogy a hipnotizált ember bizonyos időn keresztül anélkül, hogy tudatában lenne ennek – megőriz emlékezetében egyes igen bonyolult utasításokat, és végrehajtja ezeket, ha bekövetkeznek azok az objektív feltételek, melyeknek esetén ezek a hipnotizőr parancsa szerint megvalósítandók. Egyes emberek rendelkeznek az alvás alatt való tanulás képességével, és ez a képesség mind az ébrenlét alatti szuggesztió és önszuggesztió, mind pedig hipnotikus szuggesztió segítségével fejleszthető. Ezt a jelenséget hipnopediának nevezik, és számos alkalommal próbálták alkalmazni, például az idegen nyelvek oktatásában.
