LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A fogyókúra legnagyobb és leggyakoribb „utóhatása” a jo-jo effektus, amikor is a leadott kilók szépen, lassan visszajönnek, de duplán. Ennek igen érdekes a magyarázata, melyet az 50-es években végzett kísérletekkel magyaráztak. A kutatók meglepve tapasztalták, hogy azok a kövér emberek, akik nagy súlytól szabadultak meg, kívülről hasonlítanak azokhoz, akik sosem voltak kövérek, de az anyagcseréjüket tekintve olyanok, mintha éheznének. A fogyókúrázó emberek úgynevezett éhezéses neurózisban szenvedtek, ami azt jelenti, hogy ennivalóról álmodtak, ételekről fantáziáltak, szorongtak, depressziósak lettek, sőt egyesek fejében még az öngyilkosság is megfordult. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a fogyás, ahelyett, hogy az elhízottaknál normális állapotot eredményezne, rendellenes állapothoz vezet, ami hasonlít az éhezési állapothoz hasonlítható. Mielőtt elkezdünk komolyan foglalkozni a fogyókúra gondolatával érdemes megvizsgálni, hogy miért akarunk fogyni, ugyanis közel sem biztos, hogy szükségünk van a koplalásra, egyszerűen az egyéb probléma elől keresünk „menedéket”. Az első, de a legfontosabb, hogy nem szabad koplalnunk. Ésszerűbb, a gyakori, de kevés diétás ételek fogyasztása, valamint az esti órákban már semmit ne együnk. Ez azért lényeges, mert így lassan ugyan, de biztosabban változik a súlyunk, ami a kívánt szint elérése után is meg tudunk tartani a fenti étkezési „programunkkal”. Mint minden fogyókúra esetében, itt is lényeges a napi folyadékbevitel, naponta min. 2 litert érdemes innunk. A bélműködésünkre jótékony hatással van, ha mindennap eszünk gyümölcsöt is. Mindenesetre kérdezzünk meg másokat is, hogy mi a véleménye a tervezett „akciónkról”, mert elképzelhető, hogy csak mi látjuk magunkat ducinak, de alapjában véve semmi indokunk sincs a fogyókúrára. Lehet, hogy nem megfelelő ruhában álltunk a tükör elé, vagy csak minimális 1-2 kiló plusz van rajtunk, akkor semmi értelme „sanyargatni” magunkat. Tilos fogyókúrázni, ha betegek vagyunk, vagy a szervezetünk még fejlődés alatt áll. Ezekben az esetekben mindenképpen tanácskozzunk szakemberrel, diatetikussal, aki el tudja dönteni reálisan, hogy szükségünk van-e a tervezett fogyókúrára. Természetesen terhesség alatt sem szabad fogyókúrázni, de az étkezésünkre ebben az esetben is odafigyelhetünk. Ha „falási” rohamok jönnek ránk, igyunk teát, vagy ásványvizet, így a gyomrunk telítődik és már nem is kívánjuk a sok ételt, csak a megfelelő mennyiséget és minőséget. A lehető legrosszabb dolog éhezéssel fogyókúrázni. Ebben az esetben ugyanis nem zsírt veszítünk, hanem vizet. Szinte azonnal észleli a szervezet az éhezést. Ilyenkor „takarékra állítja magát”, és mindent elraktároz. A szervezet számára a zsírok a tartalékok, ezért felszaporítja azokat. Tehát, nem hogy fogynánk, hanem inkább hízunk. Amikor éhezünk lassan kiürülnek a vitaminok is a vízzel együtt, levertek, fáradékonyak és álmosak leszünk, leesik a vércukorszint és ebben az állapotban egy konyhafelmosása is nagyon fárasztó. Összeszűkül a gyomor, ezért nem érzünk éhséget, viszont szép szürke lesz a bőrünk, karikás a szemünk, szédülni fogunk, rossz lesz a leheletünk és székrekedéssel is szenvedhetünk. Ezek csak a rövid távú problémák. Hosszútávon okozhatunk magunknak olyan belsőszervi betegségeket, amelyek csak később jelentkeznek. Pl: cukorbetegség, a gyomorfekély, vagy külsőleg narancsbőr és a stria. Ha sokáig és sokszor éheztetjük a szervezetünket, hozzászokunk és testképzavart is okozhat. Ez pedig egyenes út a táplálkozási zavarok felé. Áteshetünk a ló túloldalára és lassan, de biztosan kialakul az anorexia vagy a bulimia. Mindkét esetben károsodik a testünk és a tudatunk egyaránt, hiszen egy tökéletesen ferde képet látunk magunkról a tükörben, miközben sanyargatjuk magunkat. Tehát a fentiek ismeretében nagyon alaposan gondoljuk át, hogy szükségünk van-e a fogyókúrára, ha igen, mindenképpen kérjük ki és fogadjuk is meg a szakember tanácsát, véleményét, akkor biztosan sikerül a kívánt célt elérni.
