1940. június 5-én megkezdődött a német csapatok újabb, dél-délkeleti támadása. A mintegy kétszeres erőfölényben lévő német hadseregcsoportok napok alatt áttörték a frontot, átkeltek a Marne folyón, majd a Maginot-vonal mögé kerültek, elvágva az Elszász-Lotharingiában lévő francia erőket. A francia kormány elhagyta Párizst. A fővárosba, amelyet nyílt, vagyis katonai erővel nem védelmezett várossá nyilvánítottak, június 14-én bevonultak a német csapatok.
A francia államvezetésben mind nagyobb befolyásra tett szert a vezetésbe visszahívott, az első világháborúban népszerűvé vált Henri-Philippe Pétain marsall. Ő nem csupán az ellenállás beszüntetését követelte, hanem a parlamentáris demokrácia felszámolását is, és személyes egyeduralmának megteremtését tűzte ki céljául. Az új Pétain-kormány fegyverszünetet kért, és felszólította a francia csapatokat a harci cselekmények azonnali egyoldalú beszüntetésére. A fegyverszünetet június 22-én írták alá.
A fegyverszünet aláírására Hitler személyes óhajára a fővárostól kb. 70 kilométerre lévő compiégne-i erdő pontosan ugyanazon tisztásán, ugyanabban a vasúti kocsiban került sor, amelyben 1918. november 11 -én a német vereséget rögzítő fegyverletételi okmányt aláírták. A szerződés előírta az ellenségeskedés beszüntetését, a francia fegyveres erők lefegyverzését (100 000 fő és a flotta kivételével). Dél-Délkelet-Franciaországot, az összterület kb. 40%-át, valamint a tengerentúli területeket a németek nem szállták meg. Ellenőrzésük alatt Vichy városában francia kormány működhetett. Elszász-Lotharingiát Németországhoz csatolták.
Címkékellentétek fegyverletétel francia magyar monarchia nagyhatalom norvég orosz ország világháború
Ezt mindenképpen olvasd el!
A Magyar társadalom a két világháború között
A Magyar uralkodó osztályok A tényleges gazdasági és politikai hatalmat az arisztokrácia és a nagytőkések …