LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Csaknem mindenki megtapasztalja életében legalább egyszer a gerinccel összefüggő, akut, elsősorban derék-, nyaki vagy vállfájdalmat. Akik pedig már észlelték magukon, azok 20 százalékánál a leggondosabb orvosi eljárás és kezelés ellenére sem szűnnek meg vagy gyakorta visszatérnek a panaszok. Vajon mi az oka annak, hogy szakmailag megfelelőnek tartott orvosi segítség – műtét, gyógyszeres és fizikoterápia – nem hoz enyhülést? Mikor beszélünk „failed back szindrómáról”, a gerinc krónikus fájdalmáról?
Egy 1997-ben végzett amerikai megfigyelés során 34 ezer egészséges személynél kimutatták, hogy szoros az összefüggés a pszichoszociális problémák és a fájdalom későbbi kialakulása között.
A kérdés hazai kutatására és a betegek pszichés kezelésére a 90-es évek közepén Magyarországon is sor került. Az egyik budapesti kórház gerincgyógyászati és rehabilitációs osztályán megalakult egy pszichológusból, mentálhigiénikusból és pszichiáterből álló munkacsoport. Amikor először kezdtek el foglalkozni a betegek pszichoterápiás és pszichofarmatológiai kezelésével, gyakran találkoztak azzal a véleménnyel: „nem elég, hogy fáj a hátam, még bolondnak is néznek!” Pedig a tapasztalatok szerint a krónikus gerincfájdalomban szenvedőknél a lelki tényezők (gyász, válás, anyagi, erkölcsi veszteségek stb.) és a szervi panaszok között szoros az összefüggés. Általában azok jelentkeznek fájdalomtünetekkel, akik túl sok terhet viselnek, akik – jelképesen – többet hordanak a hátukon, mint amennyit elbírnak. Nem véletlen tehát, hogy szervszimbolikával kifejezve: a hátuk kezd el fájni. Néhány tünet tartós jelenléte elősegítheti a krónikus fájdalom kialakulását. Ilyen többek között a hosszú ideje fennálló alvászavar, a szorongás, a depresszió. Ha a „megszokott” szorongásos tüneteken kívül éjszaka arra ébred, hogy feszes az állkapcsa, álmában a fogát csikorgatja, sokat forgolódik, feszes a válla, merev a nyaka, ezek mind a belső feszültség fokozódását jelzik.
A testi szorongás a gerincoszlop melletti izomzatot a szó szoros értelmében megfeszíti. Ez vezet az izomeredetű fej- és derékfájáshoz. Mivel ezek az izmok nagyon érzékenyek és akaratlagosan nem befolyásolhatók, ezért a krónikus feszültség idült izomreumatizmust okozhat, hosszútávon pedig a gerincoszlop is sérülhet.
Pszichoterápiás segítségnyújtás csak a páciens beleegyezésével és pszichológiai állapotfelmérés után indulhat. Tapasztalatok szerin nagyon hatékony a relaxáció, mert az izmok ellazulásán túl specifikusan fájdalomcsillapító anyagok szabadulnak fel a beteg szervezetében.
A fájdalom elsősorban a beteg viselkedésében nyilvánul meg, panaszkodik a környezetének, érzékenyebb a lelke. Ha a környezet szánakozó, nem segíti a pácienst, hanem még kiszolgáltatottabbá teszi. A pszichoterápia abban is segíti a beteget, hogy másfajta kifejezési formákat találjon szenvedéseinek kimutatására. A terápia rendszeres 1-1,5 órás foglalkozásokon nyújt lehetőséget arra, hogy a beteg megszabaduljon a félelmektől, könnyebben viselje a magány, a túlterheltség okozta problémákat.
