A legismertebb féreg a földigiliszta. Csoportjának e jellegzetes képviselője nagyon fontos szerepet tölt be a talaj forgatásában és javításában azzal, hogy behúzza a földbe az avart. Charles Darwin is tanulmányozta a gilisztákat, és ő írta gazdasági fontosságukról az első könyvet A humusz kialakulása a férgek tevékenysége nyomán címmel. Ebben a műben följegyzi, hogy a földigiliszták hektáronként nagyjából 67 kg földet forgatnak meg.
A réteken több mint 7,5 millió giliszta él hektáronként, és jelenlétük nagyon fontos a talaj jó állapotának fenntartásához.
A kertekben és a mezőkön mindenfelé megtalálható gilisztafaj, a közönséges földigiliszta a gyűrűs férgek törzsébe tartozik. A teste szelvényezett.
A földigiliszta a kevéssertéjűek osztályának egyik tagja; ezek az állatok a helyváltoztatáskor veszik hasznát az oldalukon sorakozó apró sertéknek.
A gilisztáknak 6000-nél több fajuk él a világon, és bár többségük nem túl termetes, alig 20 cm hosszú, néhány ausztráliai faj összehúzódva is elérheti a 2,15 méteres hosszúságot, kinyújtózva pedig a 4 métert. Észak-Amerikában is él két óriás földigilisztafaj: a washingtoni óriásgiliszta és az oregoni óriásgiliszta, amelyek hossza elérheti a 60 centimétert. Mindkettő védelemre szorul.
Ezek az állatok a testük hosszában végigfutó, illetve a testüket kerékabroncsszerűen körülvevő izmaik ellazításával és összehúzásával mozognak. Az összehúzódási hullám a fej közelében kezdődik, és onnan halad hátrafelé; minden egyes szelvény izmai összehúzódnak és elernyednek. A giliszta előrehaladva furakszik keresztül a talajon.
A földigiliszták szaporodásában mindig két egyed vesz részt, de mindkét féreg testében hím- és női ivarszervek is vannak. Az önmegtermékenyítés elkerülésére a párzásban két hímnős egyed a partner. A közönséges földigiliszta esetében a párzás éjszaka játszódik le a földfelszínen, ismeretes azonban sok faj, amely a talajban párzik. A petegubóból 1-5 hónap múlva legföljebb húsz parányi giliszta bújik elő.