A gondolatok ellenőrzése fontos feladat, amelyet azáltal érünk el, hogy egyszerűen nem engedünk meg bizonyos elképzeléseket, mert nem követjük őket. Nem fojtjuk el a gondolatainkat, és nem is akarunk megszabadulni tőlük, hanem egyszerűen nem kapnak helyet a fejünkben, mert elvonjuk róluk a figyelmünket. Mert sohasem hagyhatjuk magunk mögött a problémáinkat úgy, hogy éveken keresztül, állandóan csak ismételgetjük őket egy kanapén vagy bárhol máshol, hiszen csak felerősítjük őket azáltal, hogy nekik szenteljük a figyelmünket. Előre, a szabadsághoz vezető úton csak akkor járunk, ha felismertük, elfogadjuk, és aztán elengedjük egy probléma okait.
A jelenben való tudatos élet fontos gyakorlat. Az szükséges, hogy ne gondolkodjunk időben mindig csak előbbre, mert így a saját elképzeléseinkkel akadályozzuk a jövőt! Ugyanígy arra sem szabadna időt pazarolnunk, hogy a múltról álmodozzunk. Milyen sokszor szomorkodunk a múlt eseményein, vagy az elszalasztott lehetőségeken! De ez épp úgy nem vezet semmire, mint a jövő miatti aggodalom sem, hiszen a jövő még nem is érkezett el. Mi mindig csak a jelenben élünk.
A jelen az egyetlen pillanat, amelyben valóban létezni tudunk. Az „Éppen-Most” ez a pillanat az egyetlen, ami valóban létezik az életben. Használjuk ki és töltsük meg megfelelő módon ezeket a pillanatokat!
Sok ember szívesen vonul vissza az életből egy kolostorba vagy egy asramba. Közelebb érzik magukat Istenhez, és úgy gondolják, hogy a világi szétszórtság nélkül egyszerűbb Isten megismerése, és a vele való találkozás. De eközben megfosztják magukat az élettapasztalatok jelentős részétől. Ráadásul, a visszavonultság szűk területén ugyanolyan problémákkal állnak szemben.